Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik.

Yasas emberek! ^^ elnézést a hosszú kihagyásért, de nyaraltunk, pihentünk, tanultunk, megkezdtük a sulit és a felvételikre készültünk és még sorolhatnánk.. DE! Itt is van a következő gyilkosság.  Na, abba is hagytam a fecsegést, jó olvasást <3 És pár véleménynek igazán örülnénk ^^ :D

3. Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik.

Kris

Reggel ugyanabban a pózban keltem fel, mint ahogy este lefeküdtem. Luhan még édesen aludt, ezért úgy gondoltam összedobok gyorsan valami finom reggelit. Előtte viszont leszaladok a kávézóba a kedvenc italainkért. 

Kb. fél óra múlva hazaértem a két pohár koffein-bombával. Megnéztem Lu-t, de ő még az igazak álmát aludta. Nem csodálom, hisz direkt egy órával hamarabb keltem fel, csakhogy legyen reggeli. Lassan neki is láttam a főzésnek és vártam, hátha kapok SMS-t, hogy hova kell menni az esetleges hullához.

Luhan

Este elég rosszul aludtam. Nem az ágy miatt, hanem azért, mert folyton Kris járt a fejemben. Miért ölelt magához? Miért olyan fontos neki, hogy vele aludjak? Persze tudtam, hogy kérdéseimre nem fogok egyhamar választ kapni. 

Reggel egy hosszas kínszenvedés után végre sikerült kimásznom az ágyból. Az órára pillantva konstatáltam, hogy tíz óra és mi még nem kaptunk hulla-jelentést, így volt egy kis időnk pihenni. Kilépve a szobából megcsapott a friss Latte illata, ami mindig mosolyt csalt az arcomra. 

- Jó reggelt, Yifan. - biccentettem társamnak felfelé görbülő ajkakkal, majd elvettem a nevemmel ellátott poharat.

Kris

Csodálkoztam, hogy még nem jött üzenet, de örültem is neki, ezért jobb kedvel főztem tovább az ételünket. Luhan édes hangjára felkaptam a fejemet és egy kedves mosollyal ajándékoztam meg. Igaz, hogy tegnap felhúzott a tudtán kívül, de mikor megláttam kócosan és kómásan, olyan mosollyal, mint egy kisgyermek, elfelejtettem azokat a dolgokat.

- Neked is. - biccentettem neki, majd visszafordultam a serpenyőhöz, melyben már a bacon és a tojás sercegett. - Mindjárt kész a reggeli.

Luhan

Orromat megcsapta a még készülő félben lévő tojás rántotta illata. Ez volt a kedvenc reggelim, de csak itt, Yifannal szoktam enni.

- Az jó, mert éhen halok. - nyújtózkodtam, majd lehuppantam az egyik, bordó bőrrel bevont bárszékre. Közben végig a telefonom koslattam, hátha. De nekem csak jó, ha nincs meló, mert így többet lehetek Krissel munkán kívül is. Mikor láttam, hogy a kajákat szedi, felálltam és elvettem a sajátom.

- Köszi. - vettem el a tányért mosolyogva, majd leülve az asztalhoz lassan eszegetni kezdtem. Néha-néha rápillantottam, de ő szerencsére nem vette észre. Mikor befejeztem az evést, betettem a tányért a mosogatóba; és jött is az SMS. - Készülődj, Kris, indulunk. - mondtam elolvasva az üzenetet, majd a szobába menve felöltöztem normális munkaruhába.

Kris

Nemsoká kész is lett, így szedtem mindkettőnknek. Leülve vele szembe én is enni kezdtem. Rá-rá pillantottam időnként. A reggeli, kómás fejét is annyira aranyosnak találtam...

Lu után nem sokkal én is végeztem. Elkezdtem volna mosogatni. mikor szólt,, hogy indulunk. Otthagyva mindent indultam átöltözni. Közel van a hely, hamar odaérünk.

Luhan

Fogmosás és fésülködés után lebaktattam és bevárva őt beültünk a furgonba. Ma reggel csendes volt. Ha éppen gondolkodom vagy a maradványaimat vizsgálom elvárom, hogy csendben várjon, de most nem volt jó a némasága. Remélem nem haragszik rám a tegnapi miatt. Várjunk... miért haragudna? Eddig sem bújtam hozzá, ezután sem fogok. Nem értem, miért tette, de nem fogok rákérdezni. Maradok a tudatlanok nyugalmában.

Kris

Ma nem tudom miért, de olyan... rossz kedvem van. Nem tudom, miért érintettek olyan rosszul a tegnapi visszautasítások, hisz már megszokhattam volna, de mindegy. Csendben ültünk a kocsiban, én pedig lassan elvezettem egy... tanyára.

Luhan

Nemsokára megérkeztünk egy farmra. Láttam az FBI autóit, így leparkoltunk és kiszállva megkerestük a többieket. Egy kút mellé mentünk, ahol egy fólián feküdt a holttest. Sehun és Kai épp vizsgálták. A nyomozók egy középkorú nőt és két gyereket hallgattak ki. 

- Jó reggelt. - köszöntem társaimnak, majd leguggoltam Donsaeng mellé.

- Nektek is. Az áldozat Woo Jong Hoo, a farm vezetője; és az ott síró nő második férje. A nagy esőzések miatt a kút megtelt, így a víz kimosta a testet. A kislány talált rá, mikor inni akart vinni a macskáknak. - sóhajtott fel, majd fejével az özvegy mellett álló, kisírt szemű, tíz év körüli lányra bökött.

- Szegény gyerek... - húztam el számat. Fel sem foghatom, miket él át most belül.

Kris

Kicsit furcsálltam, hogy ide hívtak, de hát ilyennek is kellett történnie. Miután leparkoltam elmentünk a kúthoz. Míg Luhanék Eisteneset játszottak, én a hullára pillantottam, majd körbenéztem az udvaron. Sok-sok állat mondta a magáét, mikor mellém jött egy kecske. Unottan a hullára nézett, majd mekegve egyet megfordult; és picsát rázva elment onnan. Hh, társaságunk is lesz.

Luhan

- Rendben. Akkor Kai, ha megvagy a rovarokkal, szólj a nyomozóknak, hogy vigyék be. Bent Chan szedje le róla ami neki kell, majd tisztítsátok meg. - adtam ki a feladatokat Jonginnak, majd észrevettem, hogy egy kis marha a tetem lábát nyalogatja. - Oké, valaki elvinné innen ezt a négy lábon járó steak-et, mielőtt felzabálja a hullám? - mutattam a példányra, mire az a kislány ideszaladt. 
- Csillag, rossz boci! - húzta el onnan. - Elnézést kérek. - vágta derékszögbe magát, majd felnézett rám. - Ő biztosan az apukám? - kérdezte szomorúan, nagyokat pislogva. Én leguggoltam és arcára simítottam.

- Minden jel arra utal. De ha bevisszük a laborba többet tudunk majd. Ő a vér szerinti apukátok? - néztem aranyos kis arcát.

- Nekem igen, de Hoseoknak nem. - nézett fivérére, aki tizennyolc éves kora körül lehetett. 

Kris

-Szerintem aranyos állat. - mértem végig az esetlen kis patáson. A leány gyorsan odafutott és arrébb hesegette a bocit. Elnézést kért és beszélgetésbe elegyedett Lu-val. Nagyon szép kislány volt, sajnáltam őt is és a családját is.

- Szóval ő a féltestvéred volt. Jó kapcsolata volt az apukáddal? - guggoltam le én is hozzá és kíváncsian néztem rá. Ez megfelel egy kihallgatásnak is, csak nem a teremben. Szegény kislányt, ha bevinnénk oda, teljesen összezavarodna.

Luhan

Yifan mellénk jött és ő is kérdezősködött. Én leültem a fűbe, mire követték a példám. 

- Én nem tekintek rá féltestvérként, ahogy ő se rám. - szipogott fel kicsit. - Igen jól megvoltak. De az utóbbi időben sokat hallottam őket veszekedni. Ilyenkor mindig odamentem, hisz olyankor abbahagyták. Tudták, hogy utálom, ha veszekednek. - rázta meg fejét, mire fekete haja össze-vissza kócolódott. Ezen elmosolyodtam, majd megláttam az anyját közeledni. Felálltam és elé mentem.

- Mit csinálnak a lányommal? - kérdezte engem nézve.

- Nyugodjon meg asszonyom, csak kicsit beszélgetünk vele. - mosolyogtam rá, mire görcsösen, de viszonozta a gesztust. Lánya homlokára nyomott egy puszit, majd visszament a fiához.

Kris

A lány nagyon aranyos volt, tovább beszélgettem vele. Nem csak az ügyről, hanem olyan alapdolgokról, mint például mi a kedvenc játéka; vagy hogy óvodás-e. Jobb megkedveltetni magam a kislánnyal, hátha még többször is jönnünk kell. Luhan az özveggyel beszélt, én addig Hoseokra pillantottam. Ő pokerarccal méregette nevelőapja holttestét. Nagyon furcsa ez nekem. Elköszöntem a kis csöppségtől és elindultam körülnézni a ház környékén, hátha találok valami nyomot.

Luhan

A kislány elment játszani, így én Krishez mentem. Láttam, hogy Hoseok nuku érzelemmel bámulja a hullát. Yifanra néztem és fülébe súgtam:
- Ha kiderítjük a halál okát, kikérdezzük a srácot, oké? - kérdeztem, mire bólintott. Vállba veregettem, majd megindultunk. Semmit nem találtunk, ami segített volna a nyomozásban. Sok féle állat lebzselt az olajfák ágai alatt: sertések, juhok, baromfiak... és lovak. Imádtam lovagolni és az állatokkal is jól kijöttem. Kis mosollyal arcomon mentem oda a karámjukhoz. Egy ében fekete példány jött hozzám, mire megsimítottam orrát. Pár másodperc múlva odajött a kislány, akivel az imént beszélgettünk.
- A bácsi szereti a lovakat? - kérdezte aranyosan, mire én leguggoltam hozzá.
- Ne hívj bácsinak. Nem vagyok olyan öreg - kuncogtam fel. - Hívj Luhannak. Régebben lovagoltam is. És mondd csak, téged hogy hívnak? - tűrtem egy kósza hajtincsét füle mögé.
- Min Hee vagyok. - hajolt meg kicsit, mire bólintottam. - És én is tudok lovagolni. Ő apukám lova volt. - nézett a fekete példányra. - Éjfélnek hívta. - sóhajtott, majd a fakerítésre mászva megpuszilta a ló fejét.

Kris

Láttam, hogy Lu megállt a lónál, így ott maradtam vele. Mikor a kislány mellénk ért, lebácsizta társamat, amin jót nevettem. Persze halkan, hogy nehogy elszomorítsam a leányzót. Megpaskoltam a lovat, majd benéztem a karámba. Ott megpillantottam egy fehér kendőt, melybe egy É betű volt hímezve.
- Az a kendő a... lóé? - kérdeztem a csöppségtől, mire ő rám nézett és bólintott.
- Igen, az övé. Apukám mindig rákötötte a versenyeken. Éjfél egy verseny ló. És ezután én fogok versenyezni vele. - mosolyodott el szomorúan, majd egy könnycsepp siklott végig pofiján. Én nem akartam megbántani, így gyorsan mellé mentem és lassan megsimogattam hátát.
- Ne sírj. Majd este, amikor sötét lesz, nézz fel az égre és a legfényesebb csillag az apukád lesz. Ha ott nem találod, keresd itt. - böktem óvatosan szívére. Remélem nem mondtam túl nyálas dolgot, és sikerült valamennyire megnyugodnia.

Luhan

Mikor megláttam, hogy könnyezik, összeszorult a szívem. Kris persze hamar cselekedett, és látszólag sikerült megnyugtatnia Minheet. 
- Köszönöm. - mosolygott halványan a csöppség, majd kinyújtotta kis karjait Yifan fele, aki mosolyogva ültette őt kezére, míg a lány nyakába kapaszkodott. El kell ismernem, Krisből remek apuka válna.
- Látod milyen okos ez a Yifan? - néztem mosolyogva Minheere és megsimítottam haját.

Kris

Örültem, hogy megtudtam nyugtatni. Most már jobban érzem magam.
- Bizony... Yifan nagyon okos. - kuncogtam fel. - De Luhan is okos. Bár... - sóhajtottam fel, majd drámaian elgondolkodtam. - Én még mindig túlteszek a képességein. - nevettem fel jóízűen. Másodpercek alatt előjött az egoista énem, de jól tudta, hogy az ilyeneket sosem gondoltam komolyan.

Luhan

Kikerekedett szemekkel néztem társamra.
- Hahh, persze. Még mindig ÉN vagyok az antropológus, nem te. - csaptam kicsit vállba, hogy Minheenek ne essen baja. Akkor is szerettem, ha egoista. Hisz emberek... ő Wu Yi Fan! Mosolyogva megráztam fejem.
- Ügyes versenyző leszel pöttöm. - simítottam arcára, mire ő mosolyogva nyomott puszit arcainkra. - De nekünk most mennünk kellene dolgozni. - sóhajtottam fel szomorúan. Hisz egész nap ellennék ezzel a kislánnyal, de az nem segít felderíteni az ügyet az apjával kapcsolatban.

Kris

- Attól még okosabb vagyok. - nevettem el magam. Szomorúan konstatáltam, hogy tényleg eljött a munkaidő, de annyira megkedveltem a kis csajt.
- Figyelj, Minhee... Ha ebéd szünetünk lesz, benézünk, rendben? - simítottam fekete hajára. Ő sóhajtva bólogatott, majd megszólalt.
- Rendben. De derítsétek ki, ki bántotta a papámat. - nézett ránk szomorúan.
- Mindenképpen. - tettem le őt, majd integetve neki mentem Lu-val a kocsinkhoz. Beültünk, majd elindultam. Párszor Luhanra néztem, majd egy hatalmasat fékeztem, mert egy tehén ment át előttünk a földúton.

Luhan

Elköszöntünk a csöppségtől, majd vissza indultunk a laborba. Én végig az ölemet bámultam, míg nem a fékezés hatására előre estem és bevertem a fejem a műszer falba.
- Aucs! - kaptam homlokomhoz, majd megdörzsöltem. Szerencsére nem vérzett, így megnyugodtam. - A teheneknek a csokipapíron kellene legelniük a lila füvet. - dörmögtem magamban, majd bekötöttem magam.

Kris

- Jól vagy? - fordultam felé, de mikor megláttam, hogy nincs baja, előre fordulva vezettem tovább, most már sokkalta több odafigyeléssel. - Igen ott, no meg a  tejes dobozokon. - tettem hozzá.
Miután megérkeztünk a laborba, mentem Lu-val együtt az irodája felé, de... kizárt. Ch, még ilyet? Na jó, inkább megyek Kai-hoz, hogy addig se unatkozzak. Miután ő császári és királyi felsége hajlandó volt csatlakozni hozzánk, neki is kezdtek a kérdezz-feleleknek.

Luhan

Mikor befordultunk a laborhoz, láttam az FBI autóit, miszerint megjött a hullám. A szokásos ruhacserém után mentem a többiekhez. A tegnapiból okulva, kizártam Krist az irodámból. Nem sokkal később megnéztem a csontokat, melyek már a tisztítóban vannak. Átsétáltam Kaihoz, majd felültem az asztalra.
- Tudjuk a halál okát? 
- Igen. A ruháján talált szúnyoglárvák fejlődését tekintve, nagyjából 3-4 napja nyiffant ki. - nézett fel rám mikroszkópjából.
- Rendben, akkor ez egybeesik az eltűnéssel is. És... biztos, hogy a családfő volt? - kérdeztem reménykedve. Ha ez így van, akkor Minhee tényleg ki fog készülni.
- Igen. Ezer százalék, hogy az apa volt. - mondta ki azokat a szavakat, melyeket nem akartam hallani. Fájdalmasan felsóhajtottam, majd a falnak dőltem.
- Minhee ki lesz borulva. - néztem Krisre szomorúan.

Kris

Leültem az egyik székre és oldalra nézve pár halott bogárral találtam szembe magam. Phuj, ez gusztustalan. Mindig is utáltam a bogarakat. Régebben, mikor szegényesen éltünk, a szobám mindig tele volt poloskákkal és hatalmas pókokkal. Azóta irtózom tőlük. Gondolataimból Luhan hangja rázott fel. Sóhajtva ismertem el meglátását a lány bekövetkező lelki állapotával kapcsolatban.
- Hhh, igen. De kap majd tőlünk egy macit. - feleltem kis mosollyal.

Luhan

Halvány mosolyra húztam ajkaim.
- De egy maci nem pótolhat egy elvesztett szülőt. - biccentettem nekik,majd átölelve magam sarkon fordultam és kisiettem a teremből. Miért jut eszembe most anya? Nem róla van szó, hanem egy másik családról. Anyáról már lemondtunk, elfogadtuk, hogy elhagyott minket. Biztos egy új pasival éli mindennapjait Bora Borán, vagy hol, és jót röhög rajtunk. Szemeimet már a könnyek csípték, mikor kinyitottam a tetőfeljárót. Halkan becsuktam magam mögött a nehéz vasajtót, majd kisétáltam a nyílt térre. Végül felültem a liftaknát fedő kis emelvényre. Csak a szél süvítését hallottam, és pár madár cserregését. Kellet egy kis idő, hogy lenyugodjak.

Kris

Miután láttam, hogy Lu hirtelen elszomorodik, tudtam, hogy gáz van. Kérdő tekintettel fordultam Katica felé, aki fejével utána bökött, miszerint menjek utána. Bólintva felálltam, majd halkan követtem őt, egyenest a tetőre. Odasétáltam hozzá és leültem hozzá.
- Esetleg valami.. rosszat mondtam? - kérdeztem felé fordulva, kicsit talán félve válaszától.

Luhan

Nemsokára megláttam szemem sarkából Krist. Felé fordultam, majd lustán megráztam fejem.
- Csak.. csak akaratlanul is anya jut eszembe. Mi van, ha él, csak nem akart velünk lenni? Egyszerűen csak félt bevallani valamit, és inkább így lecserélt minket másra? - néztem szemeibe könnyezve.

Kris

Egyből magamhoz húzta, és karjaimba zártam. Fejét nyakamba fúrta, aminek most nagyon örültem. Kézfejét simogatva dülöngéltem vele kicsit. Szóval itt van a kutya elásva...
- Ah, Luhan. Dehogy ezért hagyott el titeket. Téged mindenki szeret. Valaki túlságosan is. - motyogtam el a végét, majd inkább gyorsan folytattam. Nem, nem cserélt le titeket másra. Egy kincs voltál neki, épp úgy, mint apukád is. 

Luhan

- Ezt nem veheted biztosra. De akkor hol van? Miért nincs velünk? Annyi kérdés, de válasz egy se. - fektettem fejem vállára szipogva. Most olyan rossz így. Ki vagyok szolgáltatva mindennek és mindenkinek. Gyengének érzem magam, de Kris valahogy... megnyugtat és ellazít a közelsége. Lassan megnyugodtam, így elválva tőle álltam fel és indultam vissza az épületbe, de megragadta csuklóm, így visszahuppantam mellé. Kíváncsian fürkésztem szemeit. Ahogy a szellő könnyeden dobálta aranybarna tincseit, melyek szemébe lógtak; a nap tökéletesen világította meg arcát... festői képként mosolygott vissza rám Yifan.

Kris

- Maradjunk még, míg teljesen meg nem nyugszol. Gondolom nem akarod, hogy lássák, hogy sírtál. - mosolyogtam rá kedvesen és megsimítottam arcát. Olyan gyönyörű, egyszerűen nem tudok betelni vele. Akár egész nap csodálnám őt. Na jó, ez túlzás és marha nyálas, csöpögős...

Luhan

- Tényleg nem. Az nem lenne jó. - ráztam fejem és felsóhajtottam. Hátradőltem a forró betonon és kezemmel eltakartam a napot. A bárányfelhőket kezdtem vizslatni, pont, mint egy kisgyerek. Az egyik úgy nézett ki, mint egy csontváz. Lehet, kicsit túl sokat dolgozom mostanság...

Kris

Mosolyogva néztem le rá. Mikor valamire nagyon fókuszált, a felhőkre pillantottam.
- Mit látsz, Bambi? - kérdeztem, immár szemeibe nézve. Szerettem így hívni, de sajnos nem mindig engedte meg, hisz "köti a munkája, és ez nem megfelelő megszólítás ilyenkor."

Luhan

- Egy csontvázat. A medence szélességéből ítélve nő. Mellette pedig egy kés. Egy hentes bárd. - mutattam fel a kék égre. Mikor ő is odanézett, leengedtem kezem testem mellé. Szemem elől elvettem kezem, és hagytam, hogy a meleg napsugarak cirógassák arcom. Erre az érzésre elmosolyodtam kicsit.

Kris

- Nem gondolod, hogy kicsit sokat gondolsz a munkádra? - néztem vissza rá felvont szemöldökkel. - Ma este elmegyünk kikapcsolódni, rendben? Meghívlak, mondjuk moziba. Mit szólsz? - vetettem fel az ötletet és reménykedtem, hogy tetszik neki.
- Nem is tudom... - tette kezeit feje alá összefűzött ujjakkal. - Ki akarom deríteni, ki volt a tettes. Nem hagy nyugodni, hogy emiatt tönkrement egy lány élete. - vette kicsit lassabban a levegőt.
- Igen tudom, de neked is sokkal könnyebb lenne, ha néha a munka elé helyeznéd magadat. - fordultam vele szembe és lehunyt szemeire néztem.
- De engem ez éltet, nem tudok mást csinálni. - nézett rám fél szemmel, majd felállva engem várt. - Menjünk vissza, jó? Nem akarok csalódást okozni Minheenek.
- Makacs vagy... - ráztam meg fejem, majd én is felálltam. - Rendben. Kellenek a nyomok, a gyilkos eszköz és a gyilkolási mód. - számoltam ujjaimon.

Luhan

Ezt már szeretem. Rá van állva az ügyre, pont mint én. Kis mosoly húzódott ajkaimra és lassan lementünk a csontjaimhoz.
- Sehun segíts kivenni a csontokat a fürdőből, majd rakjuk ki a vázat. - kértem meg Hunniet, mire bólintva jött mellém. Elvégeztük a feladatot, majd kezembe vettem a koponyát.
- Nagy kiterjedésű bevérzés a koponyán, ami azt jelenti, hogy? - néztem Donsaengre, aki kicsit kinyújtott nyelvel gondolkozott.
- Azt jelenti, hogy a halál előtt nagy ütés érte a fejet, lehet, bele is halt. - hadarta el és a végén reménykedett, hogy jót mondott.
- Pontosan. És ebbe az agyrázkódásba halt bele. - bólintottam, majd tekintetem megakadt valamin.
- II. Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik... - olvastam fel a koponya hátuljára vésett szöveget, majd Krisre néztem. Hasonló, mit ami Michelle koponyáján is volt...

Kris

Követtem őket a terembe és megálltam az asztal szélénél. Én most meghúzom magam és átadom a terepet a profiknak. Mikor Sehun jót mondott, elmosolyodtam. Okos gyerek ez, néha engem is meglep. Lassan Lu-ra emeltem a tekintetem. 
- Olyan ismerős nekem ez. - gondolkodtam el. Hát persze, az előző hullán is hasonló jelölést találtunk. Túlságosan hasonlóak... - Nem lehet ugyanaz a tettes, hisz a tanár már a sitten van. Valaki nagyon rossz tréfát űz velünk. - ráztam fejem idegesen.
- Remélem, hogy ez csak a véletlen műve. - sóhajtott fel Sehunnie.
- Egy agyrázkódásba nem lehet belehalni, hisz makk egészséges volt a pasi. De hogy esett bele abba a kútba? - értetlenkedtem. Minden kis puzzle darab meg van, már csak az eszköz és a gyilkos kell... még ma!

Luhan

- De bele lehet halni, ha valami keménynek ütközik sokszor... mint a kút szélének. - nézett fel az asztalról lassan Sehun. Elvette a koponyát, majd a mikroszkóp alá tette. Miután megnézte, a képernyőre mutatott. - Látjátok? Egy darab hiányzik innen. Fogadok, hogy a kút kövei közé ágyazódott be! - pihegett a sok adrenalintól. Izgatott, hogy lehet, ő oldja meg az ügyet.
- Elismerésem Sehun. - bólogattam kis mosollyal. - Menj és bizonyítsd be az állításod. - böktem az ajtó felé, mire ő mosolyogva meghajolt és ki is viharzott a teremből.

Kris

- De ekkora erőt képtelenség kifejteni. Még Popeynek sem ment volna. - húztam el számat. Lu ekkor felkapta fejét. Megláttam szemében azt a csillogást, mely arra engedett következtetni, hogy demonstrálni fog valamit. Csak adja az ég, hogy nem fog megverni.
- Dehogynem. Gyere és guggolj le ide. - mutatott maga elé.
- Kísérleti alany maszk: felvéve. - sóhajtottam majd úgy tettem, ahogy mondta. Pont farkasszemet néztem farkával. Hm... talán... na jó Kris, ennyi elég lesz. Állítsd le magad.

Luhan

Fittyet hányva beszólására fogtam meg tarkóját és kicsit berogytam lábaimmal.
- Az emberek érző lények. Ha haragot vagy netán szomorúságot éreznek, sokkal erősebbnek érzik magukat. Tehát ha a tettes ebben a pozícióban verte az áldozat fejét a kútba, - imitáltam Krissel, - akkor előfordulhat, hogy agyrázkódás alakult ki nála. Mivel a kút kőből van, elég volt három-négy erősebb ütés, és az apának kampec. - sóhajtottam fel, majd megigazítottam társam összekócolódott haját. Ő ekkor felvigyorgott rám.
- Kész vagy? Mert nekem bejön ez a felállás! - rántotta meg szemöldökét, mire én megforgattam szemeim.
- Igen. És töröld le azt a vigyort! - pöcköltem orron és levéve kesztyűm indultam ki a vizsgálóból.

Kris

Hangosan felnevettem rajta, majd még inkább elvigyorodtam rajta. Kis szende szűzfiú... Az ég áldjon meg Yifan, mióta vagy te ilyen kanos?
Megrázva fejem mentem Lu után, majd mellé értem.
- Menjünk Minheehez, jó? Örülne egy kis társaságnak. - mosolyogtam rá, mire egyetértően bólogatott. Kiérve az épületből beültünk a furgonba, mire megkordult a hasam. - Beugrok a kisboltba, kérsz valamit? - néztem rá, mikor megérkeztünk az éjjel-nappalihoz.

Luhan

- Egy kóla jól esne, köszönöm. - biccentettem oda. majd az útra néztem. Úgy sajnálom a kislányt. Remélem, örülni fog nekünk. Kevés öröm éri mostanság. Míg Kris bent volt, én itt vártam. Az égre nézve láttam pár fekete gomolyfelhőt. Nem szeretem a villámokat, de az esőt igen. Ilyenkor minden megtisztul és feléled, a friss eső illatáért pedig odavagyok. Nyílt az ajtó, melyen Yifan vágódott be. Megköszönve elvettem az innivalóm, majd lesandítottam kezére. - Nyú, zabkeksz! - kuncogtam és kivéve egyet nyammogni kezdtem rajta.

Kris

- Rendben, akkor hozok egy kólát. - bólintottam és bementem a boltba. Magamnak szendvicset, neki pedig kólát és zabkekszet vettem, hisz tudtam, hogy azt nagyon szereti. Fizettem, majd visszamentem mellé. Odaadtam neki italát és elmosolyodva raktam ölébe a kis csomag kekszet. Fél kézzel ettem a szendvicsem, míg másikkal kormányoztam. Jólesett a kaja. Rápillantva jó érzés volt látni, hogy végre eszik. Nem nagyon szokott, munka közben soha. Ezért olyan kis törékeny nádszál. Az eső nagy cseppekben koppant a szélvédőn, mire Lu kivirult. - Imádok így dolgozni. - morogtam magamnak és bekapcsolva az ablaktörlőt vezettem tovább.

Luhan

- Ne szidd az esőt! - böktem oldalba ujjammal. - A felhők az istenek lelke puha pamacs formában. Ők nem szeretik, ha az ember szomorú, mert ők is azok lesznek. Ezért esik, mert sok a boldogtalan ember. - mondtam kicsit gyerekeskedve. Tudtam, hogy ez nem így van, de édesanyám mindig így tanítottam, így bennem ez maradt meg.

Kris

- Luhan, kérlek. - néztem rá kissé lesajnáló pillantással. - Ezt maximum Sehunnak tudnád beadni. Én jól tudom, mi hogy megy. - kuncogtam fel, majd szép lassan kiértünk a városból. Az eső is hamar elállt, így száraz úton vezethettem tovább.

Luhan

- Csitt, én is tudom, hogy nem így van! De, anya mindig így mondta, tehát elhiszem. - forgattam szemem mosolyogva. Felnézve az égre láttam, hogy süt a nap, de nincs szivárvány. Ez nem jó így. Egyfolytában a GPS-t néztem, hogy mennyi van még az útból. Ajkam rágcsáltam idegességemben. - Yifan siess kérlek, nagyon rossz előérzetem van. - néztem társamra, aki biccentett egyet.

Kris

Már majdnem rákérdeztem Lunál, mi baja, mikor megkért arra. Beletapostam a gázba. Ha azt mondja, valami nem stimmel, az úgy is van. Majd később bocsánatot kérek az anyja emlékéért, de ez most nem a legalkalmasabb pillanat.

Luhan

Mikor megérkeztünk kipattantam a kocsiból és meghallottam egy sikítást. Feltépve az ajtót rontottam be a házba, majd a nappaliba futottam. Hoseok az ajtóban állt, kezében egy nagy késsel, melyről csurgott a... vér. Meredten bámulta az előtte fekvő halott nőt; megölte a saját anyját. A lépcső előtt Minhee állt szája elé szorított kezekkel. Istenem, látta...
- Hoseok... kérlek tedd le a kést! - mondtam olyan nyugodt hangon, amennyire tellett tőlem.
- Nem szeretett. Csak Minheevel és azzal a fasszal törődött. Ezért megöltem őt. Anya rájött, így nem tehettem mást, utána küldtem. Te is láttad, rád is ez a sors vár... - fordult felém és megforgatta kezében a kést. Bent akadt a levegőm és hátrálni kezdtem a falhoz. Minheet szerencsére nem látta meg. Fejem koccant a fallal, jelezve, nincs tovább, de ő csak közeledett. Kérlek Yifan, siess már...

Kris

Leállítottam a motort és bezártam a kocsit. A sikítást hallva sietni kezdtem befele. Arra értem be, hogy Hoseok a késsel megy Lu felé. Meg akarja ölni. Elővettem pisztolyom, majd ráfogtam.
- Tedd azt le, Hosek! - mondtam fenyegetően és közelebb léptem. Ilyen nincsen, ez kész. Megpillantva anyja holttestét, lefagytam. Megölte a szülőanyját...

Luhan

- Kris, nyugi! Tedd el! - mondtam Yifannak le nem véve a szemem a fiúról. - Hoseok, tudom, hogy nehéz neked. Majdnem 18 vagy, nemsoká kirepülsz itthonról. A szüleid...
- Woonho nem volt az apám! - kiáltotta, mire összerezzentem. - Csak egy féreg, aki elcsábította anyám és teherbe ejtette. Engem folyton lenézett és ellenségeskedett velem. - gyűltek könnyek szemébe. Hiába gyilkos, szinte még gyerek. Esküszöm, sajnálom. - Soha egyszer sem jött el anya a boxmeccseimre,  mert Woonhoo kúrogatta. Elfelejtett és elhagyott! - mondta hangosan és sírva. Odasétáltam hozzá és kivéve kést kezéből magamhoz öleltem. Sírva hajtotta fejét vállamra és kapaszkodott belém. - Csak figyelmet akartam anyától. De megöltem, mert fájt, hogy őt ölelte engem meg nem. - szipogta. Tiszta vér lettem, de nem számított. Hátát simogatva nyugtattam meg a fiút. Krisre nézve tátogtam neki "Menj Minhee után".

Kris

Leeresztettem a fegyvert magam mellé és néztem a jelenetet. Sajnáltam Hoseokot, de gyilkos. És majdnem megölte Luhant, viszont most a vállán sír. Milyen furcsa is ez a helyzet. Hívtam az FBI-osokat. Kikerülve őket mentem fel Minhee után. Meglátva őt kaptam fel ölembe és szorosan öleltem magamhoz. 
- Semmi baj picim. Semmi baj... - simogattam hátát, de ő csak tovább zokogott. Mindenkit elvesztett.

Luhan

Mikor kijöttek a rendőrök átadtam nekik Hoseokot és megtöröltem könnyes arcát. Ő meghajolt kicsit, majd beült az autóba.
- Várjanak! - ültem be a fiú mellé és levettem nyakamból a nyakláncom. - Ezt még a nagyapám adta nekem. Azt mondta, adjam olyan fiúnak, akinek szintén olyan nehéz élete volt, mint nekem. Látsz rajta valami furcsát? - forgattam meg kezemben a kis dobókocka alakú medált.
- Hogy három oldalán is hat-hat pont van. - szipogott fel.
- Igen. Vagyis, háromszor akkora esélyed van a sikerre. Ha elérsz valamit az életben, az olyan, mintha itt hatot dobnál. A játékszabály szerint, ilyenkor újra te jössz. Légy jó, és bízz magadban, Hoseok! - tettem nyakába a medált. - És semmi baj nem lesz! - küldtem felé egy bíztató mosolyt, majd kiszállva mentem fel Krisékhez.

Kris

Végig Minheet ölelgettem.
- Láttál mindent, Törpilla? - kérdeztem és leültem vele a teraszon levő hintaágyra. Sírva nézte, ahogy a bátyját megbilincselik és elviszik.
- O..ommah e...elment. - sírta és szorosan hozzám bújt, majd' megszakadt a szívem. Hogy fog ezek után teljes életet élni? Valószínűleg sehogy. Végül Luhan mellénk ült és ő is nyugtatni kezdte a pöttömöt.
- Volt a szüleidnek testvére, vagy él a közelben rokonod? - simítottam ki haját arcából. Ő megrázta fejecskéjét, mire elszomorodtam. Nem akarom idegenekhez adni. De... - Lu? Mi lenne, ha örökbe fogadnánk? - csillantak fel szemeim.

Luhan

Meglepődtem kérdésén. Fogadjuk örökbe? Szerettem a gyerekeket, de ez egy hatalmas felelősség lenne.
- Hu... de. Nagyon szívesen, de el kell intéznünk sok-sok pap... - nem tudtam befejezni, hisz Minhee a nyakamba vetette magát.
- Köszönöm, Luhan. Ígérem jó leszek, csak had maradjak veletek! - kezdett újra sírni. Én felsóhajtva szorítottam magamhoz törékeny kis testét. 
- Ígérem, mindent megteszek, hogy hozzám kerülj, életem! - érzékenyültem el és próbáltam visszanyelni könnyeim.

Kris

Olyan jó volt látni, ahogy Minhee és Luhan összebújtak. Lu remek apja, vagy anyja, lesz a csöppségnek. Be kell látnia, ez a legjobb döntés. Mikor elhullajtott egy könnycseppet, érdeklődve néztem rá. - Ezek ugye öröm könnyek? - kérdeztem kicsit félve.

Luhan

- Oh.. ez? - töröltem le mosolyogva. - Igen, az. Ki ne örülne annak, ha egy ilyen édes csöppséget fogadhat örökbe? - simogattam Minhee kipirosodott arcát, majd megpusziltam. 

Kris

- Végre olyan családom lesz, amiben boldog lehetek. - szólalt meg mosolyogva a kislány, majd mindkettőnket átölelt. Én mosolyogva ölembe húztam Lut, így bújtunk össze hárman. Hiába ez egy szomorú nap, ennél boldogabb sohasem voltam.
- Omma - puszilta meg Lut. - Appa - puszilt meg engem. - Szeretlek titeket! - mosolyodott el.
- Mi is téged, pöttöm! - mondtuk egyszerre Luhannal. Mint egy tündérmese. A leges-legjobb tündérmese... csak a boldog páros hiányzik a végéről. De a történet csak most indult...

...hamar megöregszik.

Üdv mindenkii ^^ Kis késéssel ugyan, de meghoztuk a második részt. És most szólnék, hogy a következő másfél hétben nem leszek családi okok miatt, így csak azután tudunk jelentkezni ;)  :3 ez tartalmilag kapcsolódik az elsőhöz, amire a cím is utal :D Még annyi, hogy egy-két véleménynek igazán örülnénk x3 jóó olvasást! <3

2. ...hamar megöregszik.

Luhan

Az igazgató, mint megtudtuk Mrs. Yong, arcizmai megrezdültek, de gyorsan rendezte vonásait. Semmi részvét, semmi aggodalom, semmi együtt érzés.
- Én erről semmit sem tudtam. A lány pom-pom táborba készült. - dőlt hátra székén, amolyan "és akkor mit csináljak?" módon megvonva vállait. Túl könnyen kezeli az ilyen helyzeteket. És ez aggaszt. 
- Lehet, de a dolgok másképpen történtek. Mit tudott Michellről? - kérdezte YiFan és keresztbe fonta kezeit mellkasa előtt.
- Jó tanuló volt, nem kevert bajt. A tanárok ezért is szerették. Sok versenyen volt, de nagyon kíváncsi. Olyan dolgokba is bele ütötte az orrát, amibe nem kellett volna. - mondta nagy, hatásos szüneteket tartva. A telefonom megrezdült zsebemben, miszerint üzenetem érkezett, méghozzá Dyo- tól. Kivettem és elolvastam magamban. "A halál időpontja Április 4-e, 12-16 óra között. A gyilkos fegyver egy boncolókés, az oka pedig egy metszés a torkon." Írta az SMS. Odamutattam Krisnek, majd a nőre néztem.
- Mondja, hölgyem, van az intézetben boncolás esetleg valamilyen órán? - néztem szemeibe, melyekből az idegesség sugárzott.

Kris

A nőn látszott, hogy nem örült annak, hogy Lu megnézte a telefont, ezért csúnyán nézett rá. Én pedig az üzenet elolvasása után megajándékoztam egy szúrós pillantással. Miután megtudtam, mi okozta a lány halálát, elképedtem. Egy boncolókés, amivel halott állatokat vágnak fel. De az áldozat nem holmi vágni való állat volt, hanem egy szép és kedves jó tét lélek lány. A tettes élete végéig a rács mögött fog rohadni, azt megígérem. 
- Van, igen. Miért kérdi? - ráncolta szemöldökét az igazgató.
- Csak biztosra mennék. Hány olyan tanáruk van, aki ezeket az órákat tartja? - kérdezte Luhan és kicsit eldöntötte fejét. 
- Három tanárunk van. Két nő és... és egy férfi. - nyelt nagyot és a tollát kezdte igazgatni. Felettébb gyanús.
- Elmondja a nevüket vagy estig barkóbázzunk? - kérdeztem szemtelenül.

Luhan

Tehát van. Mivel a hallottak alapján Michelle egy kíváncsi természet, gondolom megtudott valamit amit nem kellett volna, így eltették láb alól. A diri nyitotta volna száját, mikor egy idősödő, nagy bajuszú férfi lépett a szobába.
- De felvágtak a nyelvét a fiatal embernek. - mondta enyhe tájszólással, majd kissé hangosan becsapta maga mögött az ajtót. Felé fordultunk mind. Ő elbattyogott a nő mögé és a széke támlájára tette kezet, melyen olyan gyűrű volt, mint amilyen a diri nyakában lógótt. Tehát házasok. Így nem csoda, hogy védik egymást.
- Bizonyára maga a férfi biológia tanár, ugye? - kérdeztem, mire aprót bólintott.

Kris

A mély, dörmögő hang felé kaptam fejem. Lerí kettőjükről, hogy együtt vannak.
- Miért kérdezik? Egyáltalán kik maguk? - mért végig minket szánakozóan. Megmutattam neki jelvényemet, mire egyből elkomorodott. 
- Nem volt hiányos mostanában az osztály létszáma? Mondjuk Michelle nem hiányzott az óráiról, vagy egy hete? - kérdeztem szemrehányóan. Az öreg pár másodperc múlva megvonta vállát, de látszott rajta, hogy zavarban van.
- Nem igazan tűnt fel. Sok a diák, sok az arc, normális ha nem emlékszem mindenkire. - mondta állát vakargatva.

Luhan

Szép. Eltűnik a legjobb diákja és fel sem tűnik neki. Igazán jó tanár lehet... Ch... 
- Látnunk kell a boncolásra használt késeit, uram. - néztem a férfi szemeibe, amik megremegtek. Látszik, hogy igen is sok köze van a lány elhalálozásához. 
- Hol a végzés ami feljogosítja magukat, hm? - nézett ránk felváltva. Krisre néztem aki meglebegtette telefonját, melyen írásosan leírták, lefoglalhatjuk  az eszközöket. A pasi nagyot nyelt, de nem mozdult. Ha nem lenne köze hozzá, miért titkolná ennyire?

Kris

Mikor a végzést kérte pimasz félmosolyra húztam ajkaim és felmutattam mobilom. Mikor Lu megmutatta az SMS-t Soo-tól, rögtön azután kértem engedélyt. Egy lépéssel mindig előtte járunk. 
- Megmutatja maga, vagy vegyük el erő szakkal? - álltam fel a székről támadásra készen. Hah, nem látott még verekedni. A pasas aprót bólintott, majd a biológia terem felé kezdtünk menni. Szinte az egész sulit körbejártuk.

Luhan

Ezt már szeretem. Így legalább nem kellett YiFannak erőszakot alkalmaznia. Mivel katona volt, biztos jól bunyózik, de ezt szerencsére még nem kellett látnom.
Átsétáltunk a hatalmas épületen, majd enyhén remegő kézzel kinyitotta az ajtót. Beléptünk rajta mindhárman, ezt követően a hapsi kihúzott egy fiókot, amiben a boncoló kések sorakoztak katonás rendben.
- Itt vannak. Esetleg mással ne szolgáljak? - kérdezte vigyorogva, gúnytól csöpögő hangon. Megforgattam szemeim és a késekre néztem. 
- Bizonyára mindegyiken van vér. Be kell vitetnünk őket JongInnak. - néztem Krisre.

Kris

Követtem őket, mögöttük mentem. Persze alkalmam adódott Luhan fenekét stírölni, de az ajtó nyitódás félbeszakította tevékenységemet. Belépve a szertárba szétnéztem. A pasas egy fiókhoz sétálva megmutatta a késeket. Olyan szívesen levertem volna a pasi fogsorát, de nem lehetett. Ez nem tartozott a munkakörömbe. Mikor Lu mondta, hogy be kell vinni őket, bólintottam és elcsomagoltam őket. Ezután az öreghez fordultam.
- Velünk kell jönnie. - ki kell hallgatnom. Imádom a nyomozás ezen részét.

Luhan

Ha Kris bevisz valakit, akkor biztosan ki fogja hallgatni. Imádom olyankor nézni. Fegyelmet parancsoló és dögös. De most vissza kell mennem a laborba a csontokhoz. Majd legközelebb végignézem.
A tanár felsóhajtott és felvette a kabátját és bezárta a termet. Én közben elraktam a bezacskózott késeket, és YiFanék után mentem. Míg ők az FBI- nál kérdezz-feleleket játszanak, én addig bevizsgáltatom a késeket Katicával. 
Lassan kiértünk a furgonhoz, majd beülve elindultunk. Percekkel később kiszálltam a labornál és felkerestem Kait.
- Jongin, nézd meg ezeket a késeket és keresd meg, melyik volt a gyilkos fegyver. - adtam neki a nagy zacskót.
- Értettem Doki. - biccentett, majd eltűnt a szemem elől.

Kris

Bevittem Mr. Yong- ot az FBI épületébe és leültettem a kihallgató terembe. Lehuppantam vele szembe és hozzá is kezdtem. Az első pár kérdés sablonos volt, aztán jött a személyes kérdések sorozata. Ilyenkor mindig felveszem az érzelemmentes maszkomat és tekintélyt parancsoló leszek.
- Milyen a kapcsolata a diákjaival? - támaszkodtam meg könyökkel az asztalon és őt néztem, közben lassan dörzsölgettem tenyereim a válaszra várva.
- Elég jó. - húzódott kaján vigyor ajkaira, az én agyam meg pörögni kezdett. Ezt valószínűleg észrevette, hisz vigyora szinte azonnal eltűnt. Helyes. Egyre jobban undorodom ettől az embertől. 
- Mit ért az elég jó alatt? - vontam fel szemöldököm. 

Luhan

Míg Kai a késeket vizsgálja, én még egyszer átnézem a csontokat, hátha elkerülte valami a figyelmem. Megálltam az asztal előtt és elővettem az iPod- omat és a fülest a fülembe tettem. Szeretem, ha valami zene megy a fülemben munka közben. De nem ám a szokásos kis lágy, pillangó-szárny könnyű zongora áh, nem... csak is a kemény rock. Kedvencem kiválasztva tekertem max. hangerőre, és hozzákezdtem. 
A láb enyhe deformálódásából ítélve balettozott, a test szerte megfigyelhető zúzódásokat látva karatézott vagy más küzdősportban jeleskedett. Kezembe véve koponyáját néztem vele "farkasszemet".
- Szegény lány. Olyan sokáig élhetett volna. De valami mocsok megölte. - sóhajtottam idegesen. Észrevettem valamit a lány tarkóján, így mikroszkóp alá tettem a csontot. Egy római I.- es és egy kis szöveg volt belevésve: "Aki kíváncsi hamar megöregszik." 
A gyilkos véshette bele. Ez már beteges...

Kris

- Tudja... aki kíváncsi, hamar megöregszik. - nézett rám rezzenéstelen arccal. Ez most szórakozni akar velem?
- Nézze. Bármikor lecsukathatom, szerintem jobban jár, ha visszafogja magát. - válaszoltam idegesen. - Mennyire ismerte a lányt?
- Ő volt a legjobb diákom, de ezzel szerintem sok tanár így volt. Nem lett volna értelme megölnöm őt. Nem értem miért engem hallgatnak ki, miért nem valamelyik barátnőjét? Ők biztos többet tudnak. - dőlt hátra, mint aki jól végezte dolgát és egy kávéra vár. Na, még mit nem. Előbb fojtom meg a saját kezeimmel. 
- Részesített maga szexuális kapcsolatot a diákjaival? - tettem fel az utolsó kérdést, mire megrezzent arca, de nem válaszolt.

Luhan

Miután túlléptem ezen a sokkon, lementem a büfébe egy kávéért. Beálltam a sorba, addig nézelődtem a nagy teremben. Szemem megakadt BaekHyunon és ChanYeolon. Mostanában igen sokat vannak együtt. Talán ÚGY is együtt vannak? Áh, biztos nem, hisz azt elmondták volna. Biztos csak nagyon jóban vannak. 
Megkaptam a kávém, majd leültem egy asztalhoz. Lassan elfogyasztottam a gőzölgő italom és előhalászva telefonom felhívtam YiFant.

Kris

- Válaszoljon! - szóltam rá erélyesen, mire nagyot nyelt és bólintott.
- Nem. - felelte szárazon. És ezt most komolyan higgyem el? 
Felálltam a székből és hónom alá kaptam a papírokat.
- Viszlát. - vetettem oda neki, majd kimentem a helyiségből. Hihetetlen, hogy képes az arcomba hazudni, de egyértelmű neki is, nekem is, hogy nyomós okom lenne lecsukni így is, kiskorúak ellen elkövetett szexuális zaklatás vádjával. Épp hívtam volna Lulu- ékat, mikor pont ő hívott. Elmosolyodtam és felvettem.

Luhan

Mikor felvette elmosolyodtam és kidobtam a poharat.
- Szia Kris. Hogy ment a kihallgatás? - kérdeztem és az irodám fele haladtam.
- Szia. Bőbeszédű volt a pasas. Várj. - kocsiajtó nyitódást majd csukódást hallottam, miszerint beszállt az autóba. - Épp hozzád tartok, majd ott mindent elmondok. Találtatok valamit? - kérdezte, majd egy elfojtott káromkodást hallatott, amin felkuncogtam.
- Nem nagyon, de megvan a kés. És... a koponyára az van vésve, hogy "Aki kíváncsi, hamar megöregszik". Ez mit jelenthet? - kérdeztem kíváncsian és az asztalra könyököltem. Rövid ideig nem válaszolt, csak hallgattam a csendet és a egyenlőtlen lélegzését, végül megszólalt.
- Majd beszélünk, mindjárt megyek. - és ezzel lerakta.

Kris

Először az irodájába siettem fel, ahol szerencsésen meg is találtam. Az előbbi beszélgetés témája eléggé felzaklatott. Nem lehet, csupán a véletlen műve az, hogy az a bizonyos mondat mindkettőjüknél felmerült. Sietős léptekkel toppantam be a helyiségbe.
- Szia. Szóval... a pasas is ugyanezt mondta, mikor kérdeztem tőle. - lihegtem és leültem a fotelba. Itt mindig szerettem ülni, olyan kényelmes.

Luhan


Épp a papírokat rendezgettem az asztalon, mikor trappolást hallottam. Ujjaimmal háromtól visszaszámoltam, majd mikor utolsó ujjam is behajlítottam, YiFan esett be az ajtón lihegve. Levágta magát a legjobb fotelembe.
- Ez furcsa és ijesztő. Lehet, hogy ő volt a tettes? - kérdeztem nagyot nyelve. - Vagy valami köze biztosan volt hozzá. - álltam fel székemből és az asztalom elé sétálva nekidőltem annak. Egy lépés és megvan a gyilkos. Érzem, hogy közel járunk.

Kris

- Mikor megkérdeztem, hogy van-e szexuális kapcsolata a diákokkal, csak komoran mondta, hogy nem. Viszont ezt is nagy nehézségek árán nyögte ki. És arra, hogy milyen a kapcsolata velük azt mondta, hogy elég jó, és kajánul elvigyorodott. Kiküldtem embereket, hogy kutassák át a lakását. - dőltem hátra a fotelban, miközben egy szuszra elhadartam beszédem. Ilyenkor mindig felpörgök. Már nem sok kell, hogy megoldjuk az ügyet.

Luhan

- A szemét. - szorítottam ökölbe kezem. Megerőszakolja a diákjait, ki tudja miért. Pedofil a rohadék. Utálom, ha a gyerekek bármi nemű bántalmazás áldozatai lesznek. A vigyorból ítélve sokszor megtette már. A nő biztos nem tudott róla, a férje ezért félre vezette őt. Ügyes, de mégis undorodom tőle. - A saját szememmel akartam látni annak a mocsoknak az életkörülményeit. - fújtattam idegesen, majd hátratúrtam hajam.

Kris

Mikor megláttam, hogy befeszül, felpattantam és elé mentem.
- Hé hé, nyugodj le. - nyújtottam ki karjaim és közéjük zártam. Szorosan öleltem, reméltem, hogy megnyugszik. Ilyenkor melegség járja át testem és soha nem akarom elengedni. Pár perc múlva, mikor éreztem, hogy nagyjából rendbe jött. mosolyogva lenéztem rá. - Jobb? - éreztem heves szívverését, kezem szívéhez emelve tovább mosolyogtam rá.

Luhan

Mikor karjaiba zárt, ellazultam. Öklöm elernyesztettem, szemeimet lehunytam. Homlokom vállára döntöttem, majd karjaim felvezettem vállaira, ahol megállapodtak. Hallottam heves szívverését, ami enyémmel sem volt másképp.
Leszarom a szabályaim, mikor mellkasomra tette kezét elpirultam kicsit és ajkamba harapva bólintottam.
- Jobb. - néztem fel barnán csillogó szemeibe, majd tekintetem ajkaira tévedt. Vajon milyenek lehetnek? Puhák, kemények? Hidegek, melegek? Basszus, Luhan miken gondolkozol??


Kris

Sosem láttam még elpirulni, de nagyon tetszik. Remélem sokszor látom még így, kis paradicsomként. Örömmel fogadtam, hogy lenyugodott. De mikor azokba ajkaiba harapott, türtőztetnem kellett magam, hogy ne én harapjak rájuk. Azokba a húsos, biztos édes ajkaiba. Mikor észrevettem, hogy kitartóan bámulja ajkaimat, elvigyorodtam. Lehajolva hozzá, cuppanós puszit nyomtam arcára, közel a szájához. De nem ért el odáig... sajnos.

Luhan

Épp kivertem volna az előbbihez hasonló pajzán gondolatokat a fejemből, mikor egy dögös vigyor után magamon nem éreztem ajkait. De csak az arcomon. Ez a kis gesztus még jobban lenyugtatott, de ezt nem mutathatom neki. Még gyengének nézne, azt meg nem szeretném. Így hát adtam neki a fapofás, érzéketlen barmot.
- Kris kérlek. Dolgozunk. - toltam el magamtól, majd elállva onnan ültem le a fotelba keresztbe tett lábakkal.

Kris

Halkan felsóhajtottam. El sem tudja képzelni, hányszor kosarazott már így ki, és hányszor esett ez nekem rosszul. Tudom, hogy a munkája az első, de néha fordíthatna egy kis figyelmet a magán életére is, mert nem fogja ezt sokáig bírni. Egyáltalán szűz még? Oké, erre hamarosan rákérdezek. Pittyegett a telefonom, miszerint a csapat átkutatta a tanár házát. Azt írták tíz perc múlva meg is érkeznek.
- Lu, tíz perc múlva menjünk le, mert hoznak pár dolgot Mr. Yong lakásáról. - szóltam neki, majd telefonom eltéve sétálgattam az irodában.

Luhan

Bólintottam, majd leültem a gépemhez. Gyorsan megnéztem az e-mailjeimet és felnéztem a közösségi oldalakra is. Tekintetem a naptárra vezettem, így láttam, hogy alig pár nap múlva lesz anya eltűnésének egy éves évfordulója. Nehéz időszakom következik. Bezártam az oldalakat és felnéztem Krisre. A puszitól jobb kedvem lett, de nem szabad megtudnia. Vettem egy mély levegőt, majd újra blokkoltam magam mára. Nem akarok még egy ilyen pirulós akciót.

Kris

A tíz perc letelte után fejemmel intettem Lu- nak, hogy induljunk, mire biccentve jött mellettem. Mogorva voltam kicsit, de csak az előző visszautasítás miatt. Ajs, lassan hozzá szokom. Néma csendben mentünk le egy külön helyiségbe, ahol az ügyhöz kapcsolódó tárgyakat behozták, és a képeket is a lakásról. Első ránézésre egy normális öregedő férfi dolgait pakolták az asztalra. Xiao felvette a kesztyűjét és nekilátott. 
- Na, valami extra ezeken kívül? - kérdeztem az egyik ügynöktől.
- Jóformán semmi. De azt a mocskot látnod kellett volna... - rázta fejét, mire felkuncogtam.

Luhan

Nem tudom, miért ilyen goromba, pedig semmi kiemelkedőt nem tettem, de csak betudtam hormontúltengésnek. Mikor leértünk rögtön a kesztyűmbe bújva futottam át a holmikat. A szemem megakadt egy kis cetlin, ami az egyik zacskóban volt. Kézbe vettem és elolvastam. A vér is megfagyott bennem.
- YiFan. Ezt látnod kell. - szóltam neki és odavittem a cetlit. - "Michelle White, Április 4, 13 óra, iskola mögötti tó: utolsó találkozás" - olvastam fel, majd Krisre néztem. - Egybeesik a halál időpontjával, a hellyel, és a lány írt a naplójában arról, hogy üldözik. Ő volt a tettes YiFan. - néztem fel szemeibe komolyan.

Kris

Mikor Lu szólt, elküldtem az ügynököt és rá figyeltem. Mikor felolvasta a bejegyzést, nagyot nyeltem. A rohadék meg fog fizetni, az biztos.
- Rendben. Menjünk. - ragadtam meg karját és a kocsi felé húztam. Ez az ügy eléggé könnyű volt, de nem vártam Sherlock észjárást megkövetelő nyomozást. Lefutottunk és beültünk az autóba. Felcsaptam a szirénát és gyorsan beviharzottunk az FBI épületébe. A kihallgató teremhez érve nyitottam volna Luhan előttem feltépte azt. Vettem egy nagy levegőt, majd bementem én is.

Luhan

Mellette mentem végig, majd a kihallgató előtt idegesen feltéptem az ajtót. Bent a pasi kicsit összerezzent, majd lustán rám emelte a tekintetét. Odasétáltam és megtámaszkodtam előtte az asztalon.
- Azt mondja ártatlan, igaz? - néztem szemeibe, mire bólintott. - Nagy faszt! - emeltem fel kicsit hangom és elé dobtam a zacskót benne a cetlivel. Az egyik szemöldökét kicsit felhúzta, majd kicsit ijedten visszanézett rám. - Jól tudjuk, hogy maga tette. Elhívta a lányt, majd mikor olyan helyzetben volt elvágta a nyakát. Elbújtatta a hullát és megvárta, míg a hús kellőképp lebomlik. Ekkor bele véste a mondatot a koponyájába, és a leple alatt feltetté a fára. Gyilkosság mellet, még kiskorúakkal hált ki tudja' hányszor. Alibije meg persze nincs erre az időpontra. - csaptam végén az asztalra és dühtől fűtve vettem mély levegőt. Látva rémült arcát belülről elvigyorodtam. - YiFan... a tied. - álltam fel és kisétáltam a teremből.

Kris

Mikor becsuktam az ajtót megláttam azt a Luhant, akit eddig még soha. Céltudatos, erőszakos és vad. Azt hiszem... tetszik. De, mégis jobb őt aranyosnak és védtelennek látni. Én végig a pasi arcát néztem. Ijedt volt, biztos azért, mert elkaptuk. 
Lu végül rám hagyta a rémült hapsit. Intettem a többieknek, akik bejöttek és megbilincselték.
- Mr. Yong, ezennel letartóztatom gyilkosság gyanújával és kiskorúakkal szembeni szexuális zaklatásért. Bármi, amit mond, felhasználható ön ellen a bíróságon. Amennyiben nincs saját ügyvédje, mi jelölünk ki önhöz egyet. - nyomtam le a sablon dumát miközben bilincsbe verték. Miután kivitték, jómagam elégedetten léptem ki Luhanhoz.

Luhan

Nagyon ideges voltam, dúlt bennem az adrenalin. Kész felüdülés volt látni, ahogy a férfit bilincsben elviszik, hiába mondogatta, hogy ártatlan. Fejem csóválva dőltem hátra a falnak és Krist vártam. Nemsoká győzedelmes tekintettel kijött és mellém állt.
- Na, milyen voltam? - néztem fel rá mosolyogva. Még sosem csináltam ilyet, de valahogy jó érzés maradt bennem utána. Látni az arcán a félelmet és a hitetlenséget...
- Egész jó, de máskor hagyd meg nekem. - vigyorgott rám, mire én fújtattam egyet.
- Ez nem ér. Mindig te kapod a jó melót. - sóhajtottam, majd követtem őt le a kocsihoz. 
- Szólj a többieknek, hogy menjünk pizzázni. - szólt hátra, mire én biccentettem és küldtem egy kör SMS-t a srácoknak. Mikor kiértünk az utcára vettem egy mély levegőt a hűvös szöuli levegőből. Beültünk a kocsiba és elmentünk a kedvenc pizzázónkba.

Kris

Igyekeztem minél gyorsabban odaérni, ami sikerült is. Bemenve leültünk és vártuk a többieket. Kisvártatva ők is megérkeztek, így rendeltünk is.
 Szokásosan jól éreztük magunkat. Luhan mellettem ült, másik oldalán pedig Sehun. Bírom a kis kölyköt, okos gyerek és szeretni való a maga módján. Rápillantottam Baekre és Chanra, majd elmosolyodtam. Milyen jól megvannak, látszik, hogy szeretik egymást. Legalább Yeolt nem utasítja el Baek. A gondolatra megint elszomorodtam.

Luhan

Mikor már kihozták a kajákat neki láttunk felfalni őket. Sokat röhögtünk, mint szoktunk. 
- Na, megvan a gyilkos? - mosolygott ránk Dyo, miközben egy nagy falatot csórt Kai pizzájából kuncogva.
- Ha nem lenne, nem ülnénk itt. - kuncogtam fel a kólámba kortyolva. - Igen, a biosz tanár volt. A rohadék már a sitten tölti az estéjét. - dőlök hátra egy szelettel kezemben.
- Gratulálok. - biccentett mosolyogva Chan, majd visszafordult Hyunhoz. Megböktem Sehun oldalát és füléhez hajoltam.
- Vak vagyok köztük tényleg forr a levegő? - suttogtam, majd felkuncogtam.
- Jól látod, Doki. - biccentett vigyorogva.

Kris

Az este további része jól telt, hisz mindig arra gondoltam, hogy Lu nálam alszik. Ilyenkor mindig tudtam nézni alvás közben, amitől megnyugodtam. Mikor már hazaindultunk volna Kai kuncogására lettünk figyelmesek. Ránéztünk, és ő éppen a vállán szuszogó Sehunt fényképezte. Mind felnevettünk, majd megkértem JongInt, hogy vigye haza. Elköszöntünk és Lu-val együtt beszálltunk a kocsimba. Haza vezettem, majd ott kinyitottam az ajtót előre engedve őt.
- Mész fürdeni? Mindent megtalálsz a helyén. - mosolyogtam rá, mikor bezártam és levettem kabátom.

Luhan

Lassan átmentünk ketten YiFanhoz. Bent levettem cipőm és dzsekim, majd felraktam a telefonom töltőre.
- Aha, megyek. Aztán rám ne nyiss. - nevettem fel és áthaladtam az otthonos nappalin, hogy a fürdőben köthessek ki. Megengedtem a forró vizet a zuhany-rózsából, majd megszabadultam ruháimtól. Beálltam a víz alá és letusoltam gyorsan letusoltam. Kris vajon mit csinál?

Kris

- Ki tudja.. - kuncogtam fel és szobámba menve beágyaztam. Amíg ő zuhanyzik, addig én... én mit csináljak? Mivel a lakás rendben volt, gondoltam ledőlök az ágyba és bámulom a plafont. Nem engedem, hogy a kanapén aludjon, ma is velem fog. Az ágyamban. Ki tudja, lehet összebújva alszunk el. Ezt még sosem mertem megkockáztatni, de mára egy vagy két visszautasítás... nem lényeg.

Luhan

Lassan végeztem a zuhannyal, majd megtörölközve léptem ki a kabinból. Magamra kaptam a pizsim, majd fogat mostam az itteni fogkefémmel. Kiöblítettem szám, majd a tükörbe néztem. Nem tetszett amit láttam. Nem tudom miért, de mindig is utáltam azt, amit láttam. Egy lányos és gyenge ember képe nézett vissza a tükörből. Felsóhajtva töröltem el a párát az üvegen és felkapva cuccaim mentem ki Krishez.
- YiFan, megbeszéltük, hogy a kanapén alszom.

Kris

Felkaptam a fejem hangjára.
- Nem Luhan! Az kényelmetlen. Aludj az ágyamban, az sokkal kényelmesebb. - ültem fel. Nem értem, miért kéreti magát. - Tudod, ha kint elalszol a kanapén, simán át tudlak hozni, mert könnyű vagy. Na melyiket választod? - álltam elé vigyorogva kezemben a fürdős dolgaimmal.

Luhan

Mosolyogva megráztam fejem és bementem a szobába.
- Makacs öszvér. - dobtam ruháim az egyik székbe, majd bedőltem az ágyba. Igaza volt, tényleg kényelmesebb. Betakaróztam a puha takaróval és fejem a párnába furtam. Mindennek kellemes, menta illata volt. Pont, mint Krisnek. Aki ha nem siet, nélkülem megy álomországba.

Kris

Gyorsan besiettem a fürdőbe és igyekeztem a fürdéssel. Ezzel és fogmosással együtt tizenöt perc alatt végeztem. Egyéni rekord. Visszasiettem a szobámba, ahol Lu már befeküdt. Nem tudtam, alszik-e, így halkan elpakoltam, majd mellé feküdtem. Óvatosan és gyengéden magamhoz öleltem.

Luhan

Már épp aludtam volna, mikor besüppedt mellettem az ágy, és egy kart éreztem meg derekamon. Kris most... tényleg magához húzott? Hiába is élveztem a közelségét, tudtam, hogy nem helyes. Így hát úgy téve, mintha aludnék, egy sóhaj kíséretében fordultam ki karjaiból. Az ágy másik felére húzódtam háttal neki.

Kris

Mikor elhúzódott, lemondóan felsóhajtottam. Valahogy számítottam erre. De akkor is, miért esik ilyen rosszul? Végül felálltam és kimentem az erkélyre. Nem enged közel magához, így semmi esélyem. Kár próbálkoznom tovább. Csak az az egy bökkenő, hogy ezt csak most látom így. Holnap ugyanis ugyanott fogom folytatni, ahol ma abbahagytam. Hisz minden nap új remény tölt fel.

Luhan

Szomorúan pillantottam fel, ahogy kimegy az erkélyre. Nem akartam, hogy haragudjon rám. Megbántam amit tettem, de nem mentem utána. Had higgye, hogy nehezen kapható vagyok... 
Küzdjön meg értem! Visszafeküdtem, majd hagytam, hogy a sötétség elvigyen messzire innen, az édes álmok völgyébe.

Kris

Még pár pillanatig még kint voltam a friss levegőn, de fázni kezdtem így visszamentem az ágyamhoz. Befeküdve a szélére húzódtam. Na, most úgy nézhetünk ki, mint egy rossz házaspár. Teljesen mindegy, úgy döntöttem nem agyalok többet, mára már így is sok volt, el kell tennem magam holnapra. Talán, majd újra bepróbálkozom nála, és talán majd nem utasít vissza.
De ch, vajon mit is várok...

Aki kíváncsi...

Hello mindenki ^^ Meg is jöttünk az első résszel ;) Én Luhan karakterét viszem, Fanny Krisét. Jó olvasást! :3                                                                                                                                           U.i: Pár véleménynek örülnénk <3

        

 

1. Aki kíváncsi...

 

Luhan

Ma reggel ugyanúgy keltem, mint máskor. Órám pittyegő hangját hallva nyitottam ki pilláim és ültem fel. Szó szerint lecsaptam a vekkert, majd még kómásan bár, de kikászálódtam az ágyamból. Mély levegőt véve lementem a fürdőbe. A hideg víznek hála, mellyel arcom megmostam, magamhoz tértem. Egy gyors fogmosás és fésülködés után kimentem a konyhába. A kicsiny helyiséget bejárta a frissen lefőtt kávé illata, ami mosolyt csalt az arcomra. Ám ilyenkor sosem iszom, mindig a Kris által hozott karamellás lattét fogyasztom el csokis habbal. Felkuncogtam a gondolatra, hogy ismét találkozhatunk. Ittam egy fél pohár vizet, majd visszaszaladva szobámba ránéztem a telefonomra.

- Fővárosi park, nagy tölgyfa a szobor mellett. - olvastam fel a ChanYeol által küldött SMS-t. - megint sok nézőnk lesz. - sóhajtottam fel, majd felvéve valami ruhát beülök a kocsimba és elvezetek a Laborba.

- Jó reggelt Kyung. - biccentettem a portásnak, majd az irodámba beérve felvettem kezes-lábasom. Magamhoz véve a táskám vettem egy mély levegőt és blokkoltam magam mára. A már jól ismert úton kimentem a parkolóba és beszálltam az autómba, majd elhajtottam a parkhoz, ahol már YiFan várt két pohár kávéval.

Kris

Reggel magamtól keltem fel, ez nálam már megszokásnak számított. Az ébresztő pedig csak a biztonság kedvéért volt beállítva. A reggeli frissítő zuhanyom sem maradhatott el, így összeszedtem a fürdéshez szükséges dolgaimat és gyorsan letusoltam. Felkaptam magamra egy fehér inget, a hozzá illő nadrágot és zakót, majd elindultam kávéért Lu-nak és magamnak. Már csak a gondolattól, hogy ma is vele leszek, boldogabban indultam útnak a kedvenc kávézómhoz, ahol kikértem a lattét és magamnak egy jegeskávét. Mikor megkaptam az SMS-t, hogy hova is kell mennem, bepattantam a furgonba és elmentem a park elé. Kicsit korán értem oda, de nem kellet sokat várnom, hogy megjelenjen az én társam. Meglátva őt hatalmas vigyor terült szét arcomon, amit nagy nehézségek közepette visszafogtam.

Luhan

Leparkoltam és kiszállva mellé mentem.

- Jó reggelt YiFan.- biccentettem neki, majd elvéve a kávét megköszöntem és vele az oldalamon elindultam arra, amerre az egyik rendőr mutatta. Mikor megláttuk az elkerített részt Sehun elém szaladt és kezembe nyomta a papírokat.

- Mit tudunk? - kérdeztem, miközben a lapokat vizsgáltam.

- Nem sokat. Egy futó jelentette a hullát hajnali négykor. A test bomlása szerint két-három napja hever itt de a halál okát még nem tudjuk. - sorolta a dolgokat, majd odaértünk a fa alá, ahol semmilyen emberi maradványra utaló dolgot nem láttam.

- Na jó... hol a hullám? - néztem Donsaengre felhúzott szemöldökkel.

- Idefent. - hallottam meg JongIn hangját, mire felnéztem a fára. Ő az egyik ágon ült és a kis tartójába gyűjtögette a bogarakat és a kisebb szövetdarabokat.

- Ohm... nem akarok zavarni de... - álltam másik lábamra, mire a hulla mellkasa szétcsúszott és a szíve Kris vállán landolt. - csúszik a szíve. - fejeztem be végül.

Kris

Elvette a poharát és elindult, én pedig félig mögötte követtem. Persze kihagyhatatlan volt, hogy ne vessek egy röpke pillantást tökéletes fenekére. Miután odaértünk Hunnie elmondta, hogy mit tudnak, viszont a testet sehol nem láttuk. Már épp indultam volna a keresésére, mire Katica hangját meghallva néztünk fejmagasság fölé. Ott volt az oszladozó áldozat. Jajj... gondoltam arrébb állok, hogy jobban meg tudjam nézni a hullát, mikor valami nehéz a vállamon landolt. Félve ránéztem, majd undorodva konstatáltam, hogy az nem más mint a hulla szíve, amitől majdnem felsikítottam. De csak majdnem!

- Vegyétek le! Most! - sziszegtem fogaim között, de Luhan ehelyett elkezdte jobban szemügyre venni a szervet. Az ÉN vállamon. - Megtennéd, hogy nem itt vizsgálsz? Megértem, hogy nagyjából szemmagasságban van, de kérlek szépen. - néztem rá kicsit parancsolóan.

Luhan

Megforgattam szemeim, majd mögé állva megnéztem a szívet. Első látásra úgy látom, hogy egészséges, nem volt szívbeteg.

- Kis nyafka. - mosolyodtam el utasításán, majd kesztyűmet felvéve óvatosan zacskóba tettem a szervet és átadtam Sehunnak. - Küld el Channek, ez az ő területe. - biccentett, majd elment. Felnéztem Kaira. - Valami érdekes a bogarakból? - másztam fel mellé és a testet néztem miközben vártam a választ.

- A szitakötő, ami belepetézett víz közelben él. Így azt mondom...

- Gondolom. - javítottam ki, hisz első ránézésre semmi nem biztos. Kivétel, ha én mondom.

- Akkor gondolom, hogy víz közelében ölték meg és csak azután hozták át ide.

- Egyet értek. A hús bomlása körülbelül egy hete kezdődött, így arra tippelem az elhalálozást. Horzsolás nyomok figyelhetőek meg a sípcsonton. A medence szélességéből ítélve fehér lány, a tinédzser éveiben. - állapítottam meg egy sóhaj kíséretében. Elszakítva tekintetem a hulláról Krisre néztem. Tudja, hogy utálom, ha fiatal testekkel kell foglalkoznom, így nyűgösebb vagyok ilyenkor.

Kris

Csak néztem, ahogy ott fent okoskodnak. Ehhez annyira nem értek, majd ha beindul a nyomozás. Na az az én terepem. Imádom, amikor megoldjuk az ügyeket és lecsukjuk a gyilkost. Miután Luhan kiejtette azt a szót, hogy tinédzser, tudtam, hogy most kezdődik a nyűgös korszaka. Nem szereti, ha fiatalokat hoznak be, de miért is szeretné? Én is utálom, na meg azt, ha fiatalok ölnek. Azt ki nem állhatom. Kis pisisek veszik el mások életét csak azért, mert ők most depressziósak vagy épp szerelmi bánatuk van. Nem értem miért cseszik el ezzel az életüket, mikor sok gyereknek olyan jó gyerekkora volt. Nem tudtam mit mondani, csak szomorúan pislogtam fel Luhanra. 

- Tudunk még valamit? Szemtanúk? - kérdezősködtem. Valaki csak látott valamit. KELL, hogy legyen valaki aki látta. Mert ismerjük be, egy ember, amint egy hullát vonszol fel a fára nem olyan hétköznapi látvány...

Luhan

Láttam, hogy Kris sem repes az örömtől a halott lány korát illetően. Soha nem értettem, miért kell olyanoknak az életét elvenni, akik alig éltek még. Nincs tapasztalatuk az életből, nem próbálták ki magukat és nem dolgoztak meg semmiért.

- Rendben. - mondtam végül ennyit, majd lemásztam a fáról és átadtam a terepet az FBI-osoknak, had kaparják le a hullát. - Semmit ne tegyenek tönkre, egészben kérem a laborba. Sehun ha beértél szólj ChanYeolnak, hogy kezdje meghámozni a csontokat. Kai te meg szólj Dyo-nak, hogy menjen be. - adtam ki az utasításokat, majd észrevettem valamit. - YiFan - intettem társamnak, majd közelebb mentem a szomszédos fa tövéhez. Leguggolva kezembe vettem egy könyvet. Kinyitottam, majd meghökkenve láttam meg benne egy mutató ujjat. Teljesen épp volt, az ujjlenyomat is levehető róla.

- Doki nincs meg az egy... - jött mellénk Hunnie, mire meglátta az ujjat. - Látom meg van. Dyoval megkerestetem a lenyomatát a rendszerben. - tette egy zacskóba a csonkot és elment.

- Mi ez a könyv? - kérdeztem félhangosan inkább magamtól, mint Kristől.

Kris

A könyvhöz sétáltunk és észrevettem, hogy púpos. Épp szólni akartam Lu-nak, mikor kinyitotta. Az ujj kicsit megijesztett, de nem mutattam. Egyre érdekesebb ez a kis történet. Egy fára elrejtett hulla, akinek levágták az ujját és belerakták azt egy könyvbe. Miután Sehun elvitte az ujjat, jobban szemügyre vettük az könyvet. Egy tankönyv volt. Kesztyűmbe bújva bezacskóztam a felszerelést és elraktam. 

- Szerintem jobb ha itt még körbenézünk. - indultam meg a bokrok felé, hátha találunk valamit. Nem sokáig kerestünk, meghallottam JongIn hangját

- Wu. Ezt látnod kéne. - jött mellém és a kezembe nyomott egy sálat. Egy olyan sálat, melyre egy iskola címere volt hímezve. Méghozzá egy leánynevelde címere.

- Xiao. Gyere. - szóltam Luhannak. Ő felkapta a fejét és kezébe vette a ruhadarabot. 

Luhan

Biccentettem, majd elmentem keresni. Nemsoká a hangját hallottam, így mellé mentem. Láttam valamit a kezében, így elvettem és megnéztem. Iskolai azonosító volt. Tehát az áldozat ebbe a drága és puccos suliba járt. Gazdag kölyök volt, ez már bizonyos.

- Most menjünk a laborba. Én átöltözöm és letisztítom a csontokat. Addig Soo-nak elég ideje lesz kideríteni, ki volt az áldozat. - vettem le kesztyűm, majd elindultunk a kocsikhoz. Valami nem stimmel. Túl könnyen találtuk meg a nyomokat, szinte már tudjuk, ki volt az áldozat. Csapdát érzek, de mivel én mindig ilyen vagyok, nem aggodalmaskodtam. Beültem az autómba és YiFant követve elmentünk a laborba. Befelé sétáltam és láttam, hogy Dyo az ujjon szorgoskodik. Beérve a laborba letettem a táskám, majd a szekrényhez sétálva elővettem a ruháim és a köpenyem.

- Kris elfordulnál, míg átöltözöm? - néztem rá a gardrób ajtaja mögül.

Kris

Követtem őt a laborba. Hát jó, ő a főnök vagy valami hasonló. Igaz, sokszor parancsolgat és utasítgat, de ilyen a természete, én így kedvelem őt. Beértünk az irodájába és becsuktam magunk mögött az ajtót, aminek neki is dőltem. Miután kérte, hogy forduljak el, csak oldalra döntöttem fejem.
- És mi lesz, ha teszem azt és végig nézem, hm? - kérdeztem megvillantva tökéletes mosolyom. Na ennek ellenállj, Luhan. Erre csak egy lemondó sóhajt kaptam, majd szemeimbe nézett.
- Akkor hozzád vágom a tűzőgépet... megint. - vigyorodott el pimaszul. 
- Igen csk emlékezetes volt az az incidens. Még most is menekülök tőle, de nem hátrálok meg. - fontam keresztbe karjaim mellkasom előtt, majd kihívóan néztem rá. Emlékszem, amikor hozzám vágta azt a vas dolgot. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájt, de túl lehetett élni. Viszont össze kellett varrni, aminek nagyon nem örültem. Főleg annak, hogy egy csíkot borotváltak emiatt a szemöldökömbe, de ahogy láttam Lu-nak tetszett, így nem idegeskedtem. 

Luhan

Rendben. Ha így játszunk, menjünk bele. Felsóhajtva bújtam vissza félig takarásba az ajtó mögé, így Kris tökéletes rálátást kapott hátamra és fenekemre. Hátranyúlva lassan lehúztam a cipzárt, majd végigsimítva magamon lehúztam azt. Tudtam, hogy ezzel megölöm, de hát ő nem akart elfordulni, vállalja a következményeket. Megszabadulva ruhámtól, kicsit pucsítva tettem vissza a helyére. Elővettem a mindennapi ruhám és belebújtam. Felvettem a köpenyem, majd nyakamba aggatva beléptető kártyámat, elindultam az ajtó fele. Az ajtóban viszont egy lesokkolt YiFan állt. Felkuncogva toltam arrább, majd kinyitva az ajtót kiléptem rajta. Nesze neked önfejűség...

Kris

Elengedhetetlennek tartottam egy győzedelmi mosolyt és azt, hogy ne bámuljam meg fenekét, ami egyszerűen... tökéletes. Várjunk csak. Luhan most tényleg nekem vetkőzött? Ah, biztos csak szopatni akart. De attól még irtó szexi volt, amit csinált. Elkalandoztak gondolataim azon, mi lenne, ha ezt tényleg nekem csinálná? Csak mi ketten, egy besötétített szobában... baszdmeg Kris mikre gondolsz te?
Végül az zökkentett ki álomvilágomból, hogy Lu arrébb taszítva kiment az irodából. Dyo- hoz igyekezett, így követtem őt. Soo lázasan vizsgálta az ujjat, majd mikor meglátott minket magyarázni kezdett.

Luhan

Az irányt D.o fele vettem, majd belépve az ajtón bevártam Krist.
- Ah, sziasztok. - mosolygott ránk, majd felállva helyéről a kivetítő elé állt. - Az áldozat neve Michelle White. Amerikai származású diák Szöul egyetlen leányneveldéjének tanulója. Az eltűnését öt napja jelentette a barátnője, MinHee. Gazdag családi háttérrel rendelkezik, a szülei ezen a címen laknak. - nyomott egy cetlit a kezünkbe. - Ők úgy tudják,hogy a lányuk pompom táborban van de... - nem fejezte be, hisz tudtuk, mi az igazság.
- Rendben. YiFan kezdjünk a szülőkkel. - néztem társamra, majd elköszönve Soo-tól kimentünk a kocsihoz és beszálltunk. A családtagok értestését mindig Krisre hagyom. Ő jobban át tudja érezni a család fájdalmát, én csak segédnek vagyok ott vele.

Kris

Csendben hallgattam Dyo szövegelését és raktároztam az információkat. Szóval MinHee és a halott Michelle. A szülők címét megkaptuk, majd Luhant követve kimentünk az autómhoz. Nem értettem miért siet annyira, hisz úgy is nálam van a kulcs. Beültünk, majd elindultunk
Út közben láttam, hogy Lu nagyon gondolkozik valamin. Nem akartam megzavarni, de azt sem akartam, hogy túlterhelje magát.
- Este nálam alszol? - kérdeztem és egy pillanatra ránéztem, majd vissza az útra.

Luhan

Útközben végig a lányon járt az eszem. Számomra elképzelhetetlen, hogy egy diák eltűnését követően ne értesítsék a szülőket. Ők vajon hogy éreznék magukat, ha az FBI-tól kéne megtudniuk, hogy a gyermekük halott? Nekem első dolgom az lenne. Lehet, hogy pénzes a suli, de ilyen téren lehetne hova fejlődni. Kris hangja hozott vissza a kerékvágásba, így odakaptam a fejem.
- Hm? Jah, igen. Ha nem zavarok szívesen. - bólintottam. Szerettem nála aludni, de csak a kanapén. Ha egy ágyban aludnánk az már nekem sok lenne.

Kris

- Tudod, hogy sosem zavarsz. - küldtem felé egy bísztató mosolyt, majd combjára tettem kezem. Nem tudom miért, de jól esett kicsit cirógatni. Annak meg végképp örültem, hogy nem lökte el kezem. 
- Ha esetleg megint bent maradnál, tudod, hol a pótkulcs, de szerintem fent leszek. - mindig megvárom őt, akármeddig is marad bent. Megérkeztünk a házhoz, leparkoltam, majd miután kiszálltunk az ajtóhoz sétáltunk. Megállva előtte vettem egy nagy levegőt, majd becsengettem.

Luhan

- Igen, tudom hol van. - biccentettem, majd combomon pihenő kezére néztem. Nem zavart, kimondottan jól esett cirógatása. Percek múlva megérkeztünk a házhoz, majd az ajtó elé állva Kris becsengetett. Nemsoká egy elegánsan felöltözött ötvenes éveiben járó nő nyitott ajtót.
- Jó napot. Miben segíthetek az uraknak? - kérdezte kedves kis mosollyal. Szegény asszony, nem tudja mi vár rá.
- Jó napot asszonyom, az FBI, Wu YiFan vagyok ő meg a társam, Xiao Lu. A lányáról kéne beszélnünk.  - mutatta meg jelvényét majd fejével rám mutatott, mire kicsit meghajoltam. A nő kinyitotta ajtaját, majd beengedett minket. Lehívta a férjét és leültek a kanapéra, velük szembe Kris.
- Mi történt Michellel? Baleset érte a táborban? - kérdezte aggodalommal teli hangon a családfő. Míg társam készült mondani a rossz hírt, én a nappalit jártam körbe. Sok képet láttam a lányról és barátnőiről. Sajnálom őket.

Kris

A szülők kedvesnek tűntek, barátságosoknak. Tudtam, hogy ezer darabra fogom törni a szívüket. De utálom ezt...
- Ami azt illeti, nem is kicsi, de a lányuk... nem ment pompom táborba. És már nem is fog. Ma reggel megtaláltuk Michelle holttestét a fővárosi parkban. - néztem mélyen a szemükbe és megpróbáltam együtt érző tekintetet vágni. Igazából már hozzászoktam és mondhattam volna ilyenkor a sablon szöveget, hogy a hozzátartozójuk meghalt, a hulláját itt és itt találtuk meg, de minden bejelentésnél máshogy közlöm a gyászhírt.

Luhan

Meghallottam a szavakat és a szülőkre néztem. Láttam a fájdalmat az arcukon, és a könnyeket a szemükben. Nem akartam ezt látni.
- De.. mégis hogyan és miért? Istenem... - suttogta, majd kitört belőle a sírás. A férje is felszipogott, de tartotta magát.
- Az ügyet még vizsgáljuk, de minden tőlünk telhetőt megteszünk, de kell a maguk segítsége is. Most felmennénk a szobájába, hogy körülnézzünk. Megmutatnák merre van? - kérdezte, majd a szülők bólintottak és elindultak az emeletre. A folyosó két oldalán mindenféle oklevelek és érmek voltak kitűzve. Dicsőségfal. Egész ötletes. 
- A lányuk biztos magas intelligencia szinttel rendelkezett. - a szülők csak bólogattak, majd megmutatták a lány szobáját. Belépve rend és tisztaság fogadott. Felvettük a kesztyűinket és kutatni kezdtünk. Kinyitottam pár fiókot, míg nem megtaláltam Michelle naplóját.
- YiFan nézd! - vittem oda neki a könyvet

Kris

Körülnéztem a szobában, de eddig csak tankönyveket, különféle képeket, ékszereket és plüssöket találtam. Kezdtem volna feladni, mikor Lu magához hívott. Megtalálta a lány naplóját. Kinyitotta és átlapoztuk. Rendesen vezette, minden nap írt bele, még képeket is ragasztott a szövegekhez. Én is írtam, az első három napon redesen vezettem, majd ráuntam és hagytam a fenébe. Valahogy nem volt az én világom.

Luhan

- Ezt nézd. - mutattam az egyik bejegyzésre. - Félek. Láttam valamit, amit nem kellett volna. Üldöznek és fenyegetnek. Mostantól minden megváltozik... - olvastam fel, majd Krisre emeltem a tekintetem. Ez volt az utolsó bejegyzése. - Valaki zaklatta szegényt, majd meg is ölte. A szemét láda. - szorítottam ökölbe kezem és összecsuktam a könyvet. Ezek után kétszer olyan fontos megtalálnunk a gyilkost.

Kris

Láttam, ahogy ökölbe szorítja kezét és dühbe jön. Elé álltam és kezére simítottam.
- Ne aggódj, oké? Lecsukjuk azt a szemetet. - erre bólintott egyet, majd velem együtt a szülők fele fordult.
- Köszönjük és részvétünk. - hajoltam meg illedelmesen, majd Luhan után menve kimentünk a házból be a laborba. Útközben a naplót elemezte, és néha felkuncogott. Olyan volt mint egy kis tinilány.

Luhan

Az autó út után kiszálltunk a labornál és bementünk. Irodámban felvettem a köpenyem, majd Sehunnal az oldalamon mentünk összerakni a már megtisztított csontvázat. Kris a háttérben meghúzódva nézett minket. Időközben ChanYeol is csatlakozott hozzánk.
- A szervekből semmi különöset nem tudtam meg. Itt valami? - nézett ránk.
- Erőszak nyomait vélek felfedezni itt és itt. Repedések vannak meg a csípőcsonton es a felkarcsontokon. - mondta Sehun a tökéletes észrevételeket. - Vagyis megverték. - mondta Kris kedvéért egyszerűen.
- Rendben tudjuk a halál egyik okát, mehetünk az iskolába? - türelmetlenkedett YiFan.
- Attól hogy megverik még nem hal bele. - mondta pimaszul Donsaeng, mire Chan lekevert neki egy tockost.
- De abba igen, ha elvágják a torkát. - szóltam közbe, és a mikroszkóp alá helyeztem a nyelvcsontot. Ahogy sejtettem. Egy vágás van rajta, miszerint a nyak elvágásával halt meg a lány. - Sehun vegyel lenyomatot a vágásból, aztán add Soo- nak, hogy nézze meg mi volt a fegyver. A csontot meg add Kainak, hátha van még benne használható részecske. - adtam ki az utasításokat.

Kris

Sehunt meg tudtam volna verni a beszólásáért, de Yeol már megtette helyettem. Miután Lu kiadta a feladatokat elindultunk a kocsimhoz, hogy elmenjünk az intézetbe. Az út hosszú volt, de nem bántam, hisz Luhannal utazhattam. Végül megérkeztünk egy hatalmas épület elé. Az udvaron éppen testnevelés volt, így kicsit zajosabbak voltak a kelleténél. Kiszállva a kocsiból besétáltunk az épületbe. 
- Azta. - néztem bent körbe. Mindenhol rend és tisztaság, ami már beteges. Én biztos nem tudtam volna ide járni, még ha lány lettem volna, akkor sem. Lu- ra néztem, aki... mosolygott? Ettől a helytől én hányni tudnék, nem mosolyogni. Kis útba igazítást kérve mentünk fel az igazgatóiba, ahova illedelmesen bekopogtunk. Miután beléptünk egy idős nő fogadott minket.
- Mit akarnak? - kérdezte unott tekintettel. Vele is élvezet lesz társalogni. Miután bemutatkoztunk rátértem a lényegre.
- Michelle White holttestét ma reggel találtuk meg a Fővárosi Parkban. A lány egy hete tűnt el, de maguk nem hogy a rendőrséget, még a szülőket sem értesítették. Erre mi a magyarázatuk? - daráltam le a nyers tényeket szemrebbenés nélkül, közben farkasszemet néztem a szipirtyóval. Ám ő semmit nem reagált, csak kicsit megrándult az arcizma. Már most gyanús ez a nő. Nem is kicsit...