Hello mindenki ^^ Meg is jöttünk az első résszel ;) Én Luhan karakterét viszem, Fanny Krisét. Jó olvasást! :3 U.i: Pár véleménynek örülnénk <3
1. Aki kíváncsi...
Luhan
Ma reggel ugyanúgy keltem, mint máskor. Órám pittyegő hangját hallva nyitottam ki pilláim és ültem fel. Szó szerint lecsaptam a vekkert, majd még kómásan bár, de kikászálódtam az ágyamból. Mély levegőt véve lementem a fürdőbe. A hideg víznek hála, mellyel arcom megmostam, magamhoz tértem. Egy gyors fogmosás és fésülködés után kimentem a konyhába. A kicsiny helyiséget bejárta a frissen lefőtt kávé illata, ami mosolyt csalt az arcomra. Ám ilyenkor sosem iszom, mindig a Kris által hozott karamellás lattét fogyasztom el csokis habbal. Felkuncogtam a gondolatra, hogy ismét találkozhatunk. Ittam egy fél pohár vizet, majd visszaszaladva szobámba ránéztem a telefonomra.
- Fővárosi park, nagy tölgyfa a szobor mellett. - olvastam fel a ChanYeol által küldött SMS-t. - megint sok nézőnk lesz. - sóhajtottam fel, majd felvéve valami ruhát beülök a kocsimba és elvezetek a Laborba.
- Jó reggelt Kyung. - biccentettem a portásnak, majd az irodámba beérve felvettem kezes-lábasom. Magamhoz véve a táskám vettem egy mély levegőt és blokkoltam magam mára. A már jól ismert úton kimentem a parkolóba és beszálltam az autómba, majd elhajtottam a parkhoz, ahol már YiFan várt két pohár kávéval.
Kris
Reggel magamtól keltem fel, ez nálam már megszokásnak számított. Az ébresztő pedig csak a biztonság kedvéért volt beállítva. A reggeli frissítő zuhanyom sem maradhatott el, így összeszedtem a fürdéshez szükséges dolgaimat és gyorsan letusoltam. Felkaptam magamra egy fehér inget, a hozzá illő nadrágot és zakót, majd elindultam kávéért Lu-nak és magamnak. Már csak a gondolattól, hogy ma is vele leszek, boldogabban indultam útnak a kedvenc kávézómhoz, ahol kikértem a lattét és magamnak egy jegeskávét. Mikor megkaptam az SMS-t, hogy hova is kell mennem, bepattantam a furgonba és elmentem a park elé. Kicsit korán értem oda, de nem kellet sokat várnom, hogy megjelenjen az én társam. Meglátva őt hatalmas vigyor terült szét arcomon, amit nagy nehézségek közepette visszafogtam.
Luhan
Leparkoltam és kiszállva mellé mentem.
- Jó reggelt YiFan.- biccentettem neki, majd elvéve a kávét megköszöntem és vele az oldalamon elindultam arra, amerre az egyik rendőr mutatta. Mikor megláttuk az elkerített részt Sehun elém szaladt és kezembe nyomta a papírokat.
- Mit tudunk? - kérdeztem, miközben a lapokat vizsgáltam.
- Nem sokat. Egy futó jelentette a hullát hajnali négykor. A test bomlása szerint két-három napja hever itt de a halál okát még nem tudjuk. - sorolta a dolgokat, majd odaértünk a fa alá, ahol semmilyen emberi maradványra utaló dolgot nem láttam.
- Na jó... hol a hullám? - néztem Donsaengre felhúzott szemöldökkel.
- Idefent. - hallottam meg JongIn hangját, mire felnéztem a fára. Ő az egyik ágon ült és a kis tartójába gyűjtögette a bogarakat és a kisebb szövetdarabokat.
- Ohm... nem akarok zavarni de... - álltam másik lábamra, mire a hulla mellkasa szétcsúszott és a szíve Kris vállán landolt. - csúszik a szíve. - fejeztem be végül.
Kris
Elvette a poharát és elindult, én pedig félig mögötte követtem. Persze kihagyhatatlan volt, hogy ne vessek egy röpke pillantást tökéletes fenekére. Miután odaértünk Hunnie elmondta, hogy mit tudnak, viszont a testet sehol nem láttuk. Már épp indultam volna a keresésére, mire Katica hangját meghallva néztünk fejmagasság fölé. Ott volt az oszladozó áldozat. Jajj... gondoltam arrébb állok, hogy jobban meg tudjam nézni a hullát, mikor valami nehéz a vállamon landolt. Félve ránéztem, majd undorodva konstatáltam, hogy az nem más mint a hulla szíve, amitől majdnem felsikítottam. De csak majdnem!
- Vegyétek le! Most! - sziszegtem fogaim között, de Luhan ehelyett elkezdte jobban szemügyre venni a szervet. Az ÉN vállamon. - Megtennéd, hogy nem itt vizsgálsz? Megértem, hogy nagyjából szemmagasságban van, de kérlek szépen. - néztem rá kicsit parancsolóan.
Luhan
Megforgattam szemeim, majd mögé állva megnéztem a szívet. Első látásra úgy látom, hogy egészséges, nem volt szívbeteg.
- Kis nyafka. - mosolyodtam el utasításán, majd kesztyűmet felvéve óvatosan zacskóba tettem a szervet és átadtam Sehunnak. - Küld el Channek, ez az ő területe. - biccentett, majd elment. Felnéztem Kaira. - Valami érdekes a bogarakból? - másztam fel mellé és a testet néztem miközben vártam a választ.
- A szitakötő, ami belepetézett víz közelben él. Így azt mondom...
- Gondolom. - javítottam ki, hisz első ránézésre semmi nem biztos. Kivétel, ha én mondom.
- Akkor gondolom, hogy víz közelében ölték meg és csak azután hozták át ide.
- Egyet értek. A hús bomlása körülbelül egy hete kezdődött, így arra tippelem az elhalálozást. Horzsolás nyomok figyelhetőek meg a sípcsonton. A medence szélességéből ítélve fehér lány, a tinédzser éveiben. - állapítottam meg egy sóhaj kíséretében. Elszakítva tekintetem a hulláról Krisre néztem. Tudja, hogy utálom, ha fiatal testekkel kell foglalkoznom, így nyűgösebb vagyok ilyenkor.
Kris
Csak néztem, ahogy ott fent okoskodnak. Ehhez annyira nem értek, majd ha beindul a nyomozás. Na az az én terepem. Imádom, amikor megoldjuk az ügyeket és lecsukjuk a gyilkost. Miután Luhan kiejtette azt a szót, hogy tinédzser, tudtam, hogy most kezdődik a nyűgös korszaka. Nem szereti, ha fiatalokat hoznak be, de miért is szeretné? Én is utálom, na meg azt, ha fiatalok ölnek. Azt ki nem állhatom. Kis pisisek veszik el mások életét csak azért, mert ők most depressziósak vagy épp szerelmi bánatuk van. Nem értem miért cseszik el ezzel az életüket, mikor sok gyereknek olyan jó gyerekkora volt. Nem tudtam mit mondani, csak szomorúan pislogtam fel Luhanra.
- Tudunk még valamit? Szemtanúk? - kérdezősködtem. Valaki csak látott valamit. KELL, hogy legyen valaki aki látta. Mert ismerjük be, egy ember, amint egy hullát vonszol fel a fára nem olyan hétköznapi látvány...
Luhan
Láttam, hogy Kris sem repes az örömtől a halott lány korát illetően. Soha nem értettem, miért kell olyanoknak az életét elvenni, akik alig éltek még. Nincs tapasztalatuk az életből, nem próbálták ki magukat és nem dolgoztak meg semmiért.
- Rendben. - mondtam végül ennyit, majd lemásztam a fáról és átadtam a terepet az FBI-osoknak, had kaparják le a hullát. - Semmit ne tegyenek tönkre, egészben kérem a laborba. Sehun ha beértél szólj ChanYeolnak, hogy kezdje meghámozni a csontokat. Kai te meg szólj Dyo-nak, hogy menjen be. - adtam ki az utasításokat, majd észrevettem valamit. - YiFan - intettem társamnak, majd közelebb mentem a szomszédos fa tövéhez. Leguggolva kezembe vettem egy könyvet. Kinyitottam, majd meghökkenve láttam meg benne egy mutató ujjat. Teljesen épp volt, az ujjlenyomat is levehető róla.
- Doki nincs meg az egy... - jött mellénk Hunnie, mire meglátta az ujjat. - Látom meg van. Dyoval megkerestetem a lenyomatát a rendszerben. - tette egy zacskóba a csonkot és elment.
- Mi ez a könyv? - kérdeztem félhangosan inkább magamtól, mint Kristől.
Kris
A könyvhöz sétáltunk és észrevettem, hogy púpos. Épp szólni akartam Lu-nak, mikor kinyitotta. Az ujj kicsit megijesztett, de nem mutattam. Egyre érdekesebb ez a kis történet. Egy fára elrejtett hulla, akinek levágták az ujját és belerakták azt egy könyvbe. Miután Sehun elvitte az ujjat, jobban szemügyre vettük az könyvet. Egy tankönyv volt. Kesztyűmbe bújva bezacskóztam a felszerelést és elraktam.
- Szerintem jobb ha itt még körbenézünk. - indultam meg a bokrok felé, hátha találunk valamit. Nem sokáig kerestünk, meghallottam JongIn hangját
- Wu. Ezt látnod kéne. - jött mellém és a kezembe nyomott egy sálat. Egy olyan sálat, melyre egy iskola címere volt hímezve. Méghozzá egy leánynevelde címere.
- Xiao. Gyere. - szóltam Luhannak. Ő felkapta a fejét és kezébe vette a ruhadarabot.
Luhan
Biccentettem, majd elmentem keresni. Nemsoká a hangját hallottam, így mellé mentem. Láttam valamit a kezében, így elvettem és megnéztem. Iskolai azonosító volt. Tehát az áldozat ebbe a drága és puccos suliba járt. Gazdag kölyök volt, ez már bizonyos.
- Most menjünk a laborba. Én átöltözöm és letisztítom a csontokat. Addig Soo-nak elég ideje lesz kideríteni, ki volt az áldozat. - vettem le kesztyűm, majd elindultunk a kocsikhoz. Valami nem stimmel. Túl könnyen találtuk meg a nyomokat, szinte már tudjuk, ki volt az áldozat. Csapdát érzek, de mivel én mindig ilyen vagyok, nem aggodalmaskodtam. Beültem az autómba és YiFant követve elmentünk a laborba. Befelé sétáltam és láttam, hogy Dyo az ujjon szorgoskodik. Beérve a laborba letettem a táskám, majd a szekrényhez sétálva elővettem a ruháim és a köpenyem.
- Kris elfordulnál, míg átöltözöm? - néztem rá a gardrób ajtaja mögül.
Kris
Követtem őt a laborba. Hát jó, ő a főnök vagy valami hasonló. Igaz, sokszor parancsolgat és utasítgat, de ilyen a természete, én így kedvelem őt. Beértünk az irodájába és becsuktam magunk mögött az ajtót, aminek neki is dőltem. Miután kérte, hogy forduljak el, csak oldalra döntöttem fejem.
- És mi lesz, ha teszem azt és végig nézem, hm? - kérdeztem megvillantva tökéletes mosolyom. Na ennek ellenállj, Luhan. Erre csak egy lemondó sóhajt kaptam, majd szemeimbe nézett.
- Akkor hozzád vágom a tűzőgépet... megint. - vigyorodott el pimaszul.
- Igen csk emlékezetes volt az az incidens. Még most is menekülök tőle, de nem hátrálok meg. - fontam keresztbe karjaim mellkasom előtt, majd kihívóan néztem rá. Emlékszem, amikor hozzám vágta azt a vas dolgot. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájt, de túl lehetett élni. Viszont össze kellett varrni, aminek nagyon nem örültem. Főleg annak, hogy egy csíkot borotváltak emiatt a szemöldökömbe, de ahogy láttam Lu-nak tetszett, így nem idegeskedtem.
Luhan
Rendben. Ha így játszunk, menjünk bele. Felsóhajtva bújtam vissza félig takarásba az ajtó mögé, így Kris tökéletes rálátást kapott hátamra és fenekemre. Hátranyúlva lassan lehúztam a cipzárt, majd végigsimítva magamon lehúztam azt. Tudtam, hogy ezzel megölöm, de hát ő nem akart elfordulni, vállalja a következményeket. Megszabadulva ruhámtól, kicsit pucsítva tettem vissza a helyére. Elővettem a mindennapi ruhám és belebújtam. Felvettem a köpenyem, majd nyakamba aggatva beléptető kártyámat, elindultam az ajtó fele. Az ajtóban viszont egy lesokkolt YiFan állt. Felkuncogva toltam arrább, majd kinyitva az ajtót kiléptem rajta. Nesze neked önfejűség...
Kris
Elengedhetetlennek tartottam egy győzedelmi mosolyt és azt, hogy ne bámuljam meg fenekét, ami egyszerűen... tökéletes. Várjunk csak. Luhan most tényleg nekem vetkőzött? Ah, biztos csak szopatni akart. De attól még irtó szexi volt, amit csinált. Elkalandoztak gondolataim azon, mi lenne, ha ezt tényleg nekem csinálná? Csak mi ketten, egy besötétített szobában... baszdmeg Kris mikre gondolsz te?
Végül az zökkentett ki álomvilágomból, hogy Lu arrébb taszítva kiment az irodából. Dyo- hoz igyekezett, így követtem őt. Soo lázasan vizsgálta az ujjat, majd mikor meglátott minket magyarázni kezdett.
Luhan
Az irányt D.o fele vettem, majd belépve az ajtón bevártam Krist.
- Ah, sziasztok. - mosolygott ránk, majd felállva helyéről a kivetítő elé állt. - Az áldozat neve Michelle White. Amerikai származású diák Szöul egyetlen leányneveldéjének tanulója. Az eltűnését öt napja jelentette a barátnője, MinHee. Gazdag családi háttérrel rendelkezik, a szülei ezen a címen laknak. - nyomott egy cetlit a kezünkbe. - Ők úgy tudják,hogy a lányuk pompom táborban van de... - nem fejezte be, hisz tudtuk, mi az igazság.
- Rendben. YiFan kezdjünk a szülőkkel. - néztem társamra, majd elköszönve Soo-tól kimentünk a kocsihoz és beszálltunk. A családtagok értestését mindig Krisre hagyom. Ő jobban át tudja érezni a család fájdalmát, én csak segédnek vagyok ott vele.
Kris
Csendben hallgattam Dyo szövegelését és raktároztam az információkat. Szóval MinHee és a halott Michelle. A szülők címét megkaptuk, majd Luhant követve kimentünk az autómhoz. Nem értettem miért siet annyira, hisz úgy is nálam van a kulcs. Beültünk, majd elindultunk
Út közben láttam, hogy Lu nagyon gondolkozik valamin. Nem akartam megzavarni, de azt sem akartam, hogy túlterhelje magát.
- Este nálam alszol? - kérdeztem és egy pillanatra ránéztem, majd vissza az útra.
Luhan
Útközben végig a lányon járt az eszem. Számomra elképzelhetetlen, hogy egy diák eltűnését követően ne értesítsék a szülőket. Ők vajon hogy éreznék magukat, ha az FBI-tól kéne megtudniuk, hogy a gyermekük halott? Nekem első dolgom az lenne. Lehet, hogy pénzes a suli, de ilyen téren lehetne hova fejlődni. Kris hangja hozott vissza a kerékvágásba, így odakaptam a fejem.
- Hm? Jah, igen. Ha nem zavarok szívesen. - bólintottam. Szerettem nála aludni, de csak a kanapén. Ha egy ágyban aludnánk az már nekem sok lenne.
Kris
- Tudod, hogy sosem zavarsz. - küldtem felé egy bísztató mosolyt, majd combjára tettem kezem. Nem tudom miért, de jól esett kicsit cirógatni. Annak meg végképp örültem, hogy nem lökte el kezem.
- Ha esetleg megint bent maradnál, tudod, hol a pótkulcs, de szerintem fent leszek. - mindig megvárom őt, akármeddig is marad bent. Megérkeztünk a házhoz, leparkoltam, majd miután kiszálltunk az ajtóhoz sétáltunk. Megállva előtte vettem egy nagy levegőt, majd becsengettem.
Luhan
- Igen, tudom hol van. - biccentettem, majd combomon pihenő kezére néztem. Nem zavart, kimondottan jól esett cirógatása. Percek múlva megérkeztünk a házhoz, majd az ajtó elé állva Kris becsengetett. Nemsoká egy elegánsan felöltözött ötvenes éveiben járó nő nyitott ajtót.
- Jó napot. Miben segíthetek az uraknak? - kérdezte kedves kis mosollyal. Szegény asszony, nem tudja mi vár rá.
- Jó napot asszonyom, az FBI, Wu YiFan vagyok ő meg a társam, Xiao Lu. A lányáról kéne beszélnünk. - mutatta meg jelvényét majd fejével rám mutatott, mire kicsit meghajoltam. A nő kinyitotta ajtaját, majd beengedett minket. Lehívta a férjét és leültek a kanapéra, velük szembe Kris.
- Mi történt Michellel? Baleset érte a táborban? - kérdezte aggodalommal teli hangon a családfő. Míg társam készült mondani a rossz hírt, én a nappalit jártam körbe. Sok képet láttam a lányról és barátnőiről. Sajnálom őket.
Kris
A szülők kedvesnek tűntek, barátságosoknak. Tudtam, hogy ezer darabra fogom törni a szívüket. De utálom ezt...
- Ami azt illeti, nem is kicsi, de a lányuk... nem ment pompom táborba. És már nem is fog. Ma reggel megtaláltuk Michelle holttestét a fővárosi parkban. - néztem mélyen a szemükbe és megpróbáltam együtt érző tekintetet vágni. Igazából már hozzászoktam és mondhattam volna ilyenkor a sablon szöveget, hogy a hozzátartozójuk meghalt, a hulláját itt és itt találtuk meg, de minden bejelentésnél máshogy közlöm a gyászhírt.
Luhan
Meghallottam a szavakat és a szülőkre néztem. Láttam a fájdalmat az arcukon, és a könnyeket a szemükben. Nem akartam ezt látni.
- De.. mégis hogyan és miért? Istenem... - suttogta, majd kitört belőle a sírás. A férje is felszipogott, de tartotta magát.
- Az ügyet még vizsgáljuk, de minden tőlünk telhetőt megteszünk, de kell a maguk segítsége is. Most felmennénk a szobájába, hogy körülnézzünk. Megmutatnák merre van? - kérdezte, majd a szülők bólintottak és elindultak az emeletre. A folyosó két oldalán mindenféle oklevelek és érmek voltak kitűzve. Dicsőségfal. Egész ötletes.
- A lányuk biztos magas intelligencia szinttel rendelkezett. - a szülők csak bólogattak, majd megmutatták a lány szobáját. Belépve rend és tisztaság fogadott. Felvettük a kesztyűinket és kutatni kezdtünk. Kinyitottam pár fiókot, míg nem megtaláltam Michelle naplóját.
- YiFan nézd! - vittem oda neki a könyvet
Kris
Körülnéztem a szobában, de eddig csak tankönyveket, különféle képeket, ékszereket és plüssöket találtam. Kezdtem volna feladni, mikor Lu magához hívott. Megtalálta a lány naplóját. Kinyitotta és átlapoztuk. Rendesen vezette, minden nap írt bele, még képeket is ragasztott a szövegekhez. Én is írtam, az első három napon redesen vezettem, majd ráuntam és hagytam a fenébe. Valahogy nem volt az én világom.
Luhan
- Ezt nézd. - mutattam az egyik bejegyzésre. - Félek. Láttam valamit, amit nem kellett volna. Üldöznek és fenyegetnek. Mostantól minden megváltozik... - olvastam fel, majd Krisre emeltem a tekintetem. Ez volt az utolsó bejegyzése. - Valaki zaklatta szegényt, majd meg is ölte. A szemét láda. - szorítottam ökölbe kezem és összecsuktam a könyvet. Ezek után kétszer olyan fontos megtalálnunk a gyilkost.
Kris
Láttam, ahogy ökölbe szorítja kezét és dühbe jön. Elé álltam és kezére simítottam.
- Ne aggódj, oké? Lecsukjuk azt a szemetet. - erre bólintott egyet, majd velem együtt a szülők fele fordult.
- Köszönjük és részvétünk. - hajoltam meg illedelmesen, majd Luhan után menve kimentünk a házból be a laborba. Útközben a naplót elemezte, és néha felkuncogott. Olyan volt mint egy kis tinilány.
Luhan
Az autó út után kiszálltunk a labornál és bementünk. Irodámban felvettem a köpenyem, majd Sehunnal az oldalamon mentünk összerakni a már megtisztított csontvázat. Kris a háttérben meghúzódva nézett minket. Időközben ChanYeol is csatlakozott hozzánk.
- A szervekből semmi különöset nem tudtam meg. Itt valami? - nézett ránk.
- Erőszak nyomait vélek felfedezni itt és itt. Repedések vannak meg a csípőcsonton es a felkarcsontokon. - mondta Sehun a tökéletes észrevételeket. - Vagyis megverték. - mondta Kris kedvéért egyszerűen.
- Rendben tudjuk a halál egyik okát, mehetünk az iskolába? - türelmetlenkedett YiFan.
- Attól hogy megverik még nem hal bele. - mondta pimaszul Donsaeng, mire Chan lekevert neki egy tockost.
- De abba igen, ha elvágják a torkát. - szóltam közbe, és a mikroszkóp alá helyeztem a nyelvcsontot. Ahogy sejtettem. Egy vágás van rajta, miszerint a nyak elvágásával halt meg a lány. - Sehun vegyel lenyomatot a vágásból, aztán add Soo- nak, hogy nézze meg mi volt a fegyver. A csontot meg add Kainak, hátha van még benne használható részecske. - adtam ki az utasításokat.
Kris
Sehunt meg tudtam volna verni a beszólásáért, de Yeol már megtette helyettem. Miután Lu kiadta a feladatokat elindultunk a kocsimhoz, hogy elmenjünk az intézetbe. Az út hosszú volt, de nem bántam, hisz Luhannal utazhattam. Végül megérkeztünk egy hatalmas épület elé. Az udvaron éppen testnevelés volt, így kicsit zajosabbak voltak a kelleténél. Kiszállva a kocsiból besétáltunk az épületbe.
- Azta. - néztem bent körbe. Mindenhol rend és tisztaság, ami már beteges. Én biztos nem tudtam volna ide járni, még ha lány lettem volna, akkor sem. Lu- ra néztem, aki... mosolygott? Ettől a helytől én hányni tudnék, nem mosolyogni. Kis útba igazítást kérve mentünk fel az igazgatóiba, ahova illedelmesen bekopogtunk. Miután beléptünk egy idős nő fogadott minket.
- Mit akarnak? - kérdezte unott tekintettel. Vele is élvezet lesz társalogni. Miután bemutatkoztunk rátértem a lényegre.
- Michelle White holttestét ma reggel találtuk meg a Fővárosi Parkban. A lány egy hete tűnt el, de maguk nem hogy a rendőrséget, még a szülőket sem értesítették. Erre mi a magyarázatuk? - daráltam le a nyers tényeket szemrebbenés nélkül, közben farkasszemet néztem a szipirtyóval. Ám ő semmit nem reagált, csak kicsit megrándult az arcizma. Már most gyanús ez a nő. Nem is kicsit...
Kris
Követtem őt a laborba. Hát jó, ő a főnök vagy valami hasonló. Igaz, sokszor parancsolgat és utasítgat, de ilyen a természete, én így kedvelem őt. Beértünk az irodájába és becsuktam magunk mögött az ajtót, aminek neki is dőltem. Miután kérte, hogy forduljak el, csak oldalra döntöttem fejem.
- És mi lesz, ha teszem azt és végig nézem, hm? - kérdeztem megvillantva tökéletes mosolyom. Na ennek ellenállj, Luhan. Erre csak egy lemondó sóhajt kaptam, majd szemeimbe nézett.
- Akkor hozzád vágom a tűzőgépet... megint. - vigyorodott el pimaszul.
- Igen csk emlékezetes volt az az incidens. Még most is menekülök tőle, de nem hátrálok meg. - fontam keresztbe karjaim mellkasom előtt, majd kihívóan néztem rá. Emlékszem, amikor hozzám vágta azt a vas dolgot. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem fájt, de túl lehetett élni. Viszont össze kellett varrni, aminek nagyon nem örültem. Főleg annak, hogy egy csíkot borotváltak emiatt a szemöldökömbe, de ahogy láttam Lu-nak tetszett, így nem idegeskedtem.
Luhan
Rendben. Ha így játszunk, menjünk bele. Felsóhajtva bújtam vissza félig takarásba az ajtó mögé, így Kris tökéletes rálátást kapott hátamra és fenekemre. Hátranyúlva lassan lehúztam a cipzárt, majd végigsimítva magamon lehúztam azt. Tudtam, hogy ezzel megölöm, de hát ő nem akart elfordulni, vállalja a következményeket. Megszabadulva ruhámtól, kicsit pucsítva tettem vissza a helyére. Elővettem a mindennapi ruhám és belebújtam. Felvettem a köpenyem, majd nyakamba aggatva beléptető kártyámat, elindultam az ajtó fele. Az ajtóban viszont egy lesokkolt YiFan állt. Felkuncogva toltam arrább, majd kinyitva az ajtót kiléptem rajta. Nesze neked önfejűség...
Kris
Elengedhetetlennek tartottam egy győzedelmi mosolyt és azt, hogy ne bámuljam meg fenekét, ami egyszerűen... tökéletes. Várjunk csak. Luhan most tényleg nekem vetkőzött? Ah, biztos csak szopatni akart. De attól még irtó szexi volt, amit csinált. Elkalandoztak gondolataim azon, mi lenne, ha ezt tényleg nekem csinálná? Csak mi ketten, egy besötétített szobában... baszdmeg Kris mikre gondolsz te?
Végül az zökkentett ki álomvilágomból, hogy Lu arrébb taszítva kiment az irodából. Dyo- hoz igyekezett, így követtem őt. Soo lázasan vizsgálta az ujjat, majd mikor meglátott minket magyarázni kezdett.
Luhan
Az irányt D.o fele vettem, majd belépve az ajtón bevártam Krist.
- Ah, sziasztok. - mosolygott ránk, majd felállva helyéről a kivetítő elé állt. - Az áldozat neve Michelle White. Amerikai származású diák Szöul egyetlen leányneveldéjének tanulója. Az eltűnését öt napja jelentette a barátnője, MinHee. Gazdag családi háttérrel rendelkezik, a szülei ezen a címen laknak. - nyomott egy cetlit a kezünkbe. - Ők úgy tudják,hogy a lányuk pompom táborban van de... - nem fejezte be, hisz tudtuk, mi az igazság.
- Rendben. YiFan kezdjünk a szülőkkel. - néztem társamra, majd elköszönve Soo-tól kimentünk a kocsihoz és beszálltunk. A családtagok értestését mindig Krisre hagyom. Ő jobban át tudja érezni a család fájdalmát, én csak segédnek vagyok ott vele.
Kris
Csendben hallgattam Dyo szövegelését és raktároztam az információkat. Szóval MinHee és a halott Michelle. A szülők címét megkaptuk, majd Luhant követve kimentünk az autómhoz. Nem értettem miért siet annyira, hisz úgy is nálam van a kulcs. Beültünk, majd elindultunk
Út közben láttam, hogy Lu nagyon gondolkozik valamin. Nem akartam megzavarni, de azt sem akartam, hogy túlterhelje magát.
- Este nálam alszol? - kérdeztem és egy pillanatra ránéztem, majd vissza az útra.
Luhan
Útközben végig a lányon járt az eszem. Számomra elképzelhetetlen, hogy egy diák eltűnését követően ne értesítsék a szülőket. Ők vajon hogy éreznék magukat, ha az FBI-tól kéne megtudniuk, hogy a gyermekük halott? Nekem első dolgom az lenne. Lehet, hogy pénzes a suli, de ilyen téren lehetne hova fejlődni. Kris hangja hozott vissza a kerékvágásba, így odakaptam a fejem.
- Hm? Jah, igen. Ha nem zavarok szívesen. - bólintottam. Szerettem nála aludni, de csak a kanapén. Ha egy ágyban aludnánk az már nekem sok lenne.
Kris
- Tudod, hogy sosem zavarsz. - küldtem felé egy bísztató mosolyt, majd combjára tettem kezem. Nem tudom miért, de jól esett kicsit cirógatni. Annak meg végképp örültem, hogy nem lökte el kezem.
- Ha esetleg megint bent maradnál, tudod, hol a pótkulcs, de szerintem fent leszek. - mindig megvárom őt, akármeddig is marad bent. Megérkeztünk a házhoz, leparkoltam, majd miután kiszálltunk az ajtóhoz sétáltunk. Megállva előtte vettem egy nagy levegőt, majd becsengettem.
Luhan
- Igen, tudom hol van. - biccentettem, majd combomon pihenő kezére néztem. Nem zavart, kimondottan jól esett cirógatása. Percek múlva megérkeztünk a házhoz, majd az ajtó elé állva Kris becsengetett. Nemsoká egy elegánsan felöltözött ötvenes éveiben járó nő nyitott ajtót.
- Jó napot. Miben segíthetek az uraknak? - kérdezte kedves kis mosollyal. Szegény asszony, nem tudja mi vár rá.
- Jó napot asszonyom, az FBI, Wu YiFan vagyok ő meg a társam, Xiao Lu. A lányáról kéne beszélnünk. - mutatta meg jelvényét majd fejével rám mutatott, mire kicsit meghajoltam. A nő kinyitotta ajtaját, majd beengedett minket. Lehívta a férjét és leültek a kanapéra, velük szembe Kris.
- Mi történt Michellel? Baleset érte a táborban? - kérdezte aggodalommal teli hangon a családfő. Míg társam készült mondani a rossz hírt, én a nappalit jártam körbe. Sok képet láttam a lányról és barátnőiről. Sajnálom őket.
Kris
A szülők kedvesnek tűntek, barátságosoknak. Tudtam, hogy ezer darabra fogom törni a szívüket. De utálom ezt...
- Ami azt illeti, nem is kicsi, de a lányuk... nem ment pompom táborba. És már nem is fog. Ma reggel megtaláltuk Michelle holttestét a fővárosi parkban. - néztem mélyen a szemükbe és megpróbáltam együtt érző tekintetet vágni. Igazából már hozzászoktam és mondhattam volna ilyenkor a sablon szöveget, hogy a hozzátartozójuk meghalt, a hulláját itt és itt találtuk meg, de minden bejelentésnél máshogy közlöm a gyászhírt.
Luhan
Meghallottam a szavakat és a szülőkre néztem. Láttam a fájdalmat az arcukon, és a könnyeket a szemükben. Nem akartam ezt látni.
- De.. mégis hogyan és miért? Istenem... - suttogta, majd kitört belőle a sírás. A férje is felszipogott, de tartotta magát.
- Az ügyet még vizsgáljuk, de minden tőlünk telhetőt megteszünk, de kell a maguk segítsége is. Most felmennénk a szobájába, hogy körülnézzünk. Megmutatnák merre van? - kérdezte, majd a szülők bólintottak és elindultak az emeletre. A folyosó két oldalán mindenféle oklevelek és érmek voltak kitűzve. Dicsőségfal. Egész ötletes.
- A lányuk biztos magas intelligencia szinttel rendelkezett. - a szülők csak bólogattak, majd megmutatták a lány szobáját. Belépve rend és tisztaság fogadott. Felvettük a kesztyűinket és kutatni kezdtünk. Kinyitottam pár fiókot, míg nem megtaláltam Michelle naplóját.
- YiFan nézd! - vittem oda neki a könyvet
Kris
Körülnéztem a szobában, de eddig csak tankönyveket, különféle képeket, ékszereket és plüssöket találtam. Kezdtem volna feladni, mikor Lu magához hívott. Megtalálta a lány naplóját. Kinyitotta és átlapoztuk. Rendesen vezette, minden nap írt bele, még képeket is ragasztott a szövegekhez. Én is írtam, az első három napon redesen vezettem, majd ráuntam és hagytam a fenébe. Valahogy nem volt az én világom.
Luhan
- Ezt nézd. - mutattam az egyik bejegyzésre. - Félek. Láttam valamit, amit nem kellett volna. Üldöznek és fenyegetnek. Mostantól minden megváltozik... - olvastam fel, majd Krisre emeltem a tekintetem. Ez volt az utolsó bejegyzése. - Valaki zaklatta szegényt, majd meg is ölte. A szemét láda. - szorítottam ökölbe kezem és összecsuktam a könyvet. Ezek után kétszer olyan fontos megtalálnunk a gyilkost.
Kris
Láttam, ahogy ökölbe szorítja kezét és dühbe jön. Elé álltam és kezére simítottam.
- Ne aggódj, oké? Lecsukjuk azt a szemetet. - erre bólintott egyet, majd velem együtt a szülők fele fordult.
- Köszönjük és részvétünk. - hajoltam meg illedelmesen, majd Luhan után menve kimentünk a házból be a laborba. Útközben a naplót elemezte, és néha felkuncogott. Olyan volt mint egy kis tinilány.
Luhan
Az autó út után kiszálltunk a labornál és bementünk. Irodámban felvettem a köpenyem, majd Sehunnal az oldalamon mentünk összerakni a már megtisztított csontvázat. Kris a háttérben meghúzódva nézett minket. Időközben ChanYeol is csatlakozott hozzánk.
- A szervekből semmi különöset nem tudtam meg. Itt valami? - nézett ránk.
- Erőszak nyomait vélek felfedezni itt és itt. Repedések vannak meg a csípőcsonton es a felkarcsontokon. - mondta Sehun a tökéletes észrevételeket. - Vagyis megverték. - mondta Kris kedvéért egyszerűen.
- Rendben tudjuk a halál egyik okát, mehetünk az iskolába? - türelmetlenkedett YiFan.
- Attól hogy megverik még nem hal bele. - mondta pimaszul Donsaeng, mire Chan lekevert neki egy tockost.
- De abba igen, ha elvágják a torkát. - szóltam közbe, és a mikroszkóp alá helyeztem a nyelvcsontot. Ahogy sejtettem. Egy vágás van rajta, miszerint a nyak elvágásával halt meg a lány. - Sehun vegyel lenyomatot a vágásból, aztán add Soo- nak, hogy nézze meg mi volt a fegyver. A csontot meg add Kainak, hátha van még benne használható részecske. - adtam ki az utasításokat.
Kris
Sehunt meg tudtam volna verni a beszólásáért, de Yeol már megtette helyettem. Miután Lu kiadta a feladatokat elindultunk a kocsimhoz, hogy elmenjünk az intézetbe. Az út hosszú volt, de nem bántam, hisz Luhannal utazhattam. Végül megérkeztünk egy hatalmas épület elé. Az udvaron éppen testnevelés volt, így kicsit zajosabbak voltak a kelleténél. Kiszállva a kocsiból besétáltunk az épületbe.
- Azta. - néztem bent körbe. Mindenhol rend és tisztaság, ami már beteges. Én biztos nem tudtam volna ide járni, még ha lány lettem volna, akkor sem. Lu- ra néztem, aki... mosolygott? Ettől a helytől én hányni tudnék, nem mosolyogni. Kis útba igazítást kérve mentünk fel az igazgatóiba, ahova illedelmesen bekopogtunk. Miután beléptünk egy idős nő fogadott minket.
- Mit akarnak? - kérdezte unott tekintettel. Vele is élvezet lesz társalogni. Miután bemutatkoztunk rátértem a lényegre.
- Michelle White holttestét ma reggel találtuk meg a Fővárosi Parkban. A lány egy hete tűnt el, de maguk nem hogy a rendőrséget, még a szülőket sem értesítették. Erre mi a magyarázatuk? - daráltam le a nyers tényeket szemrebbenés nélkül, közben farkasszemet néztem a szipirtyóval. Ám ő semmit nem reagált, csak kicsit megrándult az arcizma. Már most gyanús ez a nő. Nem is kicsit...
