2. ...hamar megöregszik.
Luhan
Az igazgató, mint megtudtuk Mrs. Yong, arcizmai megrezdültek, de gyorsan rendezte vonásait. Semmi részvét, semmi aggodalom, semmi együtt érzés.
- Én erről semmit sem tudtam. A lány pom-pom táborba készült. - dőlt hátra székén, amolyan "és akkor mit csináljak?" módon megvonva vállait. Túl könnyen kezeli az ilyen helyzeteket. És ez aggaszt.
- Lehet, de a dolgok másképpen történtek. Mit tudott Michellről? - kérdezte YiFan és keresztbe fonta kezeit mellkasa előtt.
- Jó tanuló volt, nem kevert bajt. A tanárok ezért is szerették. Sok versenyen volt, de nagyon kíváncsi. Olyan dolgokba is bele ütötte az orrát, amibe nem kellett volna. - mondta nagy, hatásos szüneteket tartva. A telefonom megrezdült zsebemben, miszerint üzenetem érkezett, méghozzá Dyo- tól. Kivettem és elolvastam magamban. "A halál időpontja Április 4-e, 12-16 óra között. A gyilkos fegyver egy boncolókés, az oka pedig egy metszés a torkon." Írta az SMS. Odamutattam Krisnek, majd a nőre néztem.
- Mondja, hölgyem, van az intézetben boncolás esetleg valamilyen órán? - néztem szemeibe, melyekből az idegesség sugárzott.
Kris
A nőn látszott, hogy nem örült annak, hogy Lu megnézte a telefont, ezért csúnyán nézett rá. Én pedig az üzenet elolvasása után megajándékoztam egy szúrós pillantással. Miután megtudtam, mi okozta a lány halálát, elképedtem. Egy boncolókés, amivel halott állatokat vágnak fel. De az áldozat nem holmi vágni való állat volt, hanem egy szép és kedves jó tét lélek lány. A tettes élete végéig a rács mögött fog rohadni, azt megígérem.
- Van, igen. Miért kérdi? - ráncolta szemöldökét az igazgató.
- Csak biztosra mennék. Hány olyan tanáruk van, aki ezeket az órákat tartja? - kérdezte Luhan és kicsit eldöntötte fejét.
- Három tanárunk van. Két nő és... és egy férfi. - nyelt nagyot és a tollát kezdte igazgatni. Felettébb gyanús.
- Elmondja a nevüket vagy estig barkóbázzunk? - kérdeztem szemtelenül.
Luhan
Tehát van. Mivel a hallottak alapján Michelle egy kíváncsi természet, gondolom megtudott valamit amit nem kellett volna, így eltették láb alól. A diri nyitotta volna száját, mikor egy idősödő, nagy bajuszú férfi lépett a szobába.
- De felvágtak a nyelvét a fiatal embernek. - mondta enyhe tájszólással, majd kissé hangosan becsapta maga mögött az ajtót. Felé fordultunk mind. Ő elbattyogott a nő mögé és a széke támlájára tette kezet, melyen olyan gyűrű volt, mint amilyen a diri nyakában lógótt. Tehát házasok. Így nem csoda, hogy védik egymást.
- Bizonyára maga a férfi biológia tanár, ugye? - kérdeztem, mire aprót bólintott.
Kris
A mély, dörmögő hang felé kaptam fejem. Lerí kettőjükről, hogy együtt vannak.
- Miért kérdezik? Egyáltalán kik maguk? - mért végig minket szánakozóan. Megmutattam neki jelvényemet, mire egyből elkomorodott.
- Nem volt hiányos mostanában az osztály létszáma? Mondjuk Michelle nem hiányzott az óráiról, vagy egy hete? - kérdeztem szemrehányóan. Az öreg pár másodperc múlva megvonta vállát, de látszott rajta, hogy zavarban van.
- Nem igazan tűnt fel. Sok a diák, sok az arc, normális ha nem emlékszem mindenkire. - mondta állát vakargatva.
Luhan
Szép. Eltűnik a legjobb diákja és fel sem tűnik neki. Igazán jó tanár lehet... Ch...
- Látnunk kell a boncolásra használt késeit, uram. - néztem a férfi szemeibe, amik megremegtek. Látszik, hogy igen is sok köze van a lány elhalálozásához.
- Hol a végzés ami feljogosítja magukat, hm? - nézett ránk felváltva. Krisre néztem aki meglebegtette telefonját, melyen írásosan leírták, lefoglalhatjuk az eszközöket. A pasi nagyot nyelt, de nem mozdult. Ha nem lenne köze hozzá, miért titkolná ennyire?
Kris
Mikor a végzést kérte pimasz félmosolyra húztam ajkaim és felmutattam mobilom. Mikor Lu megmutatta az SMS-t Soo-tól, rögtön azután kértem engedélyt. Egy lépéssel mindig előtte járunk.
- Megmutatja maga, vagy vegyük el erő szakkal? - álltam fel a székről támadásra készen. Hah, nem látott még verekedni. A pasas aprót bólintott, majd a biológia terem felé kezdtünk menni. Szinte az egész sulit körbejártuk.
Luhan
Ezt már szeretem. Így legalább nem kellett YiFannak erőszakot alkalmaznia. Mivel katona volt, biztos jól bunyózik, de ezt szerencsére még nem kellett látnom.
Átsétáltunk a hatalmas épületen, majd enyhén remegő kézzel kinyitotta az ajtót. Beléptünk rajta mindhárman, ezt követően a hapsi kihúzott egy fiókot, amiben a boncoló kések sorakoztak katonás rendben.
- Itt vannak. Esetleg mással ne szolgáljak? - kérdezte vigyorogva, gúnytól csöpögő hangon. Megforgattam szemeim és a késekre néztem.
- Bizonyára mindegyiken van vér. Be kell vitetnünk őket JongInnak. - néztem Krisre.
Kris
Követtem őket, mögöttük mentem. Persze alkalmam adódott Luhan fenekét stírölni, de az ajtó nyitódás félbeszakította tevékenységemet. Belépve a szertárba szétnéztem. A pasas egy fiókhoz sétálva megmutatta a késeket. Olyan szívesen levertem volna a pasi fogsorát, de nem lehetett. Ez nem tartozott a munkakörömbe. Mikor Lu mondta, hogy be kell vinni őket, bólintottam és elcsomagoltam őket. Ezután az öreghez fordultam.
- Velünk kell jönnie. - ki kell hallgatnom. Imádom a nyomozás ezen részét.
Luhan
Ha Kris bevisz valakit, akkor biztosan ki fogja hallgatni. Imádom olyankor nézni. Fegyelmet parancsoló és dögös. De most vissza kell mennem a laborba a csontokhoz. Majd legközelebb végignézem.
A tanár felsóhajtott és felvette a kabátját és bezárta a termet. Én közben elraktam a bezacskózott késeket, és YiFanék után mentem. Míg ők az FBI- nál kérdezz-feleleket játszanak, én addig bevizsgáltatom a késeket Katicával.
Lassan kiértünk a furgonhoz, majd beülve elindultunk. Percekkel később kiszálltam a labornál és felkerestem Kait.
- Jongin, nézd meg ezeket a késeket és keresd meg, melyik volt a gyilkos fegyver. - adtam neki a nagy zacskót.
- Értettem Doki. - biccentett, majd eltűnt a szemem elől.
Kris
Bevittem Mr. Yong- ot az FBI épületébe és leültettem a kihallgató terembe. Lehuppantam vele szembe és hozzá is kezdtem. Az első pár kérdés sablonos volt, aztán jött a személyes kérdések sorozata. Ilyenkor mindig felveszem az érzelemmentes maszkomat és tekintélyt parancsoló leszek.
- Milyen a kapcsolata a diákjaival? - támaszkodtam meg könyökkel az asztalon és őt néztem, közben lassan dörzsölgettem tenyereim a válaszra várva.
- Elég jó. - húzódott kaján vigyor ajkaira, az én agyam meg pörögni kezdett. Ezt valószínűleg észrevette, hisz vigyora szinte azonnal eltűnt. Helyes. Egyre jobban undorodom ettől az embertől.
- Mit ért az elég jó alatt? - vontam fel szemöldököm.
Luhan
Míg Kai a késeket vizsgálja, én még egyszer átnézem a csontokat, hátha elkerülte valami a figyelmem. Megálltam az asztal előtt és elővettem az iPod- omat és a fülest a fülembe tettem. Szeretem, ha valami zene megy a fülemben munka közben. De nem ám a szokásos kis lágy, pillangó-szárny könnyű zongora áh, nem... csak is a kemény rock. Kedvencem kiválasztva tekertem max. hangerőre, és hozzákezdtem.
A láb enyhe deformálódásából ítélve balettozott, a test szerte megfigyelhető zúzódásokat látva karatézott vagy más küzdősportban jeleskedett. Kezembe véve koponyáját néztem vele "farkasszemet".
- Szegény lány. Olyan sokáig élhetett volna. De valami mocsok megölte. - sóhajtottam idegesen. Észrevettem valamit a lány tarkóján, így mikroszkóp alá tettem a csontot. Egy római I.- es és egy kis szöveg volt belevésve: "Aki kíváncsi hamar megöregszik."
A gyilkos véshette bele. Ez már beteges...
Kris
- Tudja... aki kíváncsi, hamar megöregszik. - nézett rám rezzenéstelen arccal. Ez most szórakozni akar velem?
- Nézze. Bármikor lecsukathatom, szerintem jobban jár, ha visszafogja magát. - válaszoltam idegesen. - Mennyire ismerte a lányt?
- Ő volt a legjobb diákom, de ezzel szerintem sok tanár így volt. Nem lett volna értelme megölnöm őt. Nem értem miért engem hallgatnak ki, miért nem valamelyik barátnőjét? Ők biztos többet tudnak. - dőlt hátra, mint aki jól végezte dolgát és egy kávéra vár. Na, még mit nem. Előbb fojtom meg a saját kezeimmel.
- Részesített maga szexuális kapcsolatot a diákjaival? - tettem fel az utolsó kérdést, mire megrezzent arca, de nem válaszolt.
Luhan
Miután túlléptem ezen a sokkon, lementem a büfébe egy kávéért. Beálltam a sorba, addig nézelődtem a nagy teremben. Szemem megakadt BaekHyunon és ChanYeolon. Mostanában igen sokat vannak együtt. Talán ÚGY is együtt vannak? Áh, biztos nem, hisz azt elmondták volna. Biztos csak nagyon jóban vannak.
Megkaptam a kávém, majd leültem egy asztalhoz. Lassan elfogyasztottam a gőzölgő italom és előhalászva telefonom felhívtam YiFant.
Kris
- Válaszoljon! - szóltam rá erélyesen, mire nagyot nyelt és bólintott.
- Nem. - felelte szárazon. És ezt most komolyan higgyem el?
Felálltam a székből és hónom alá kaptam a papírokat.
- Viszlát. - vetettem oda neki, majd kimentem a helyiségből. Hihetetlen, hogy képes az arcomba hazudni, de egyértelmű neki is, nekem is, hogy nyomós okom lenne lecsukni így is, kiskorúak ellen elkövetett szexuális zaklatás vádjával. Épp hívtam volna Lulu- ékat, mikor pont ő hívott. Elmosolyodtam és felvettem.
Luhan
Mikor felvette elmosolyodtam és kidobtam a poharat.
- Szia Kris. Hogy ment a kihallgatás? - kérdeztem és az irodám fele haladtam.
- Szia. Bőbeszédű volt a pasas. Várj. - kocsiajtó nyitódást majd csukódást hallottam, miszerint beszállt az autóba. - Épp hozzád tartok, majd ott mindent elmondok. Találtatok valamit? - kérdezte, majd egy elfojtott káromkodást hallatott, amin felkuncogtam.
- Nem nagyon, de megvan a kés. És... a koponyára az van vésve, hogy "Aki kíváncsi, hamar megöregszik". Ez mit jelenthet? - kérdeztem kíváncsian és az asztalra könyököltem. Rövid ideig nem válaszolt, csak hallgattam a csendet és a egyenlőtlen lélegzését, végül megszólalt.
- Majd beszélünk, mindjárt megyek. - és ezzel lerakta.
Kris
Először az irodájába siettem fel, ahol szerencsésen meg is találtam. Az előbbi beszélgetés témája eléggé felzaklatott. Nem lehet, csupán a véletlen műve az, hogy az a bizonyos mondat mindkettőjüknél felmerült. Sietős léptekkel toppantam be a helyiségbe.
- Szia. Szóval... a pasas is ugyanezt mondta, mikor kérdeztem tőle. - lihegtem és leültem a fotelba. Itt mindig szerettem ülni, olyan kényelmes.
Luhan
Épp a papírokat rendezgettem az asztalon, mikor trappolást hallottam. Ujjaimmal háromtól visszaszámoltam, majd mikor utolsó ujjam is behajlítottam, YiFan esett be az ajtón lihegve. Levágta magát a legjobb fotelembe.
- Ez furcsa és ijesztő. Lehet, hogy ő volt a tettes? - kérdeztem nagyot nyelve. - Vagy valami köze biztosan volt hozzá. - álltam fel székemből és az asztalom elé sétálva nekidőltem annak. Egy lépés és megvan a gyilkos. Érzem, hogy közel járunk.
Kris
- Mikor megkérdeztem, hogy van-e szexuális kapcsolata a diákokkal, csak komoran mondta, hogy nem. Viszont ezt is nagy nehézségek árán nyögte ki. És arra, hogy milyen a kapcsolata velük azt mondta, hogy elég jó, és kajánul elvigyorodott. Kiküldtem embereket, hogy kutassák át a lakását. - dőltem hátra a fotelban, miközben egy szuszra elhadartam beszédem. Ilyenkor mindig felpörgök. Már nem sok kell, hogy megoldjuk az ügyet.
Luhan
- A szemét. - szorítottam ökölbe kezem. Megerőszakolja a diákjait, ki tudja miért. Pedofil a rohadék. Utálom, ha a gyerekek bármi nemű bántalmazás áldozatai lesznek. A vigyorból ítélve sokszor megtette már. A nő biztos nem tudott róla, a férje ezért félre vezette őt. Ügyes, de mégis undorodom tőle. - A saját szememmel akartam látni annak a mocsoknak az életkörülményeit. - fújtattam idegesen, majd hátratúrtam hajam.
Kris
Mikor megláttam, hogy befeszül, felpattantam és elé mentem.
- Hé hé, nyugodj le. - nyújtottam ki karjaim és közéjük zártam. Szorosan öleltem, reméltem, hogy megnyugszik. Ilyenkor melegség járja át testem és soha nem akarom elengedni. Pár perc múlva, mikor éreztem, hogy nagyjából rendbe jött. mosolyogva lenéztem rá. - Jobb? - éreztem heves szívverését, kezem szívéhez emelve tovább mosolyogtam rá.
Luhan
Mikor karjaiba zárt, ellazultam. Öklöm elernyesztettem, szemeimet lehunytam. Homlokom vállára döntöttem, majd karjaim felvezettem vállaira, ahol megállapodtak. Hallottam heves szívverését, ami enyémmel sem volt másképp.
Leszarom a szabályaim, mikor mellkasomra tette kezét elpirultam kicsit és ajkamba harapva bólintottam.
- Jobb. - néztem fel barnán csillogó szemeibe, majd tekintetem ajkaira tévedt. Vajon milyenek lehetnek? Puhák, kemények? Hidegek, melegek? Basszus, Luhan miken gondolkozol??
Kris
Sosem láttam még elpirulni, de nagyon tetszik. Remélem sokszor látom még így, kis paradicsomként. Örömmel fogadtam, hogy lenyugodott. De mikor azokba ajkaiba harapott, türtőztetnem kellett magam, hogy ne én harapjak rájuk. Azokba a húsos, biztos édes ajkaiba. Mikor észrevettem, hogy kitartóan bámulja ajkaimat, elvigyorodtam. Lehajolva hozzá, cuppanós puszit nyomtam arcára, közel a szájához. De nem ért el odáig... sajnos.
Luhan
Épp kivertem volna az előbbihez hasonló pajzán gondolatokat a fejemből, mikor egy dögös vigyor után magamon nem éreztem ajkait. De csak az arcomon. Ez a kis gesztus még jobban lenyugtatott, de ezt nem mutathatom neki. Még gyengének nézne, azt meg nem szeretném. Így hát adtam neki a fapofás, érzéketlen barmot.
- Kris kérlek. Dolgozunk. - toltam el magamtól, majd elállva onnan ültem le a fotelba keresztbe tett lábakkal.
Kris
Halkan felsóhajtottam. El sem tudja képzelni, hányszor kosarazott már így ki, és hányszor esett ez nekem rosszul. Tudom, hogy a munkája az első, de néha fordíthatna egy kis figyelmet a magán életére is, mert nem fogja ezt sokáig bírni. Egyáltalán szűz még? Oké, erre hamarosan rákérdezek. Pittyegett a telefonom, miszerint a csapat átkutatta a tanár házát. Azt írták tíz perc múlva meg is érkeznek.
- Lu, tíz perc múlva menjünk le, mert hoznak pár dolgot Mr. Yong lakásáról. - szóltam neki, majd telefonom eltéve sétálgattam az irodában.
Luhan
Bólintottam, majd leültem a gépemhez. Gyorsan megnéztem az e-mailjeimet és felnéztem a közösségi oldalakra is. Tekintetem a naptárra vezettem, így láttam, hogy alig pár nap múlva lesz anya eltűnésének egy éves évfordulója. Nehéz időszakom következik. Bezártam az oldalakat és felnéztem Krisre. A puszitól jobb kedvem lett, de nem szabad megtudnia. Vettem egy mély levegőt, majd újra blokkoltam magam mára. Nem akarok még egy ilyen pirulós akciót.
Kris
A tíz perc letelte után fejemmel intettem Lu- nak, hogy induljunk, mire biccentve jött mellettem. Mogorva voltam kicsit, de csak az előző visszautasítás miatt. Ajs, lassan hozzá szokom. Néma csendben mentünk le egy külön helyiségbe, ahol az ügyhöz kapcsolódó tárgyakat behozták, és a képeket is a lakásról. Első ránézésre egy normális öregedő férfi dolgait pakolták az asztalra. Xiao felvette a kesztyűjét és nekilátott.
- Na, valami extra ezeken kívül? - kérdeztem az egyik ügynöktől.
- Jóformán semmi. De azt a mocskot látnod kellett volna... - rázta fejét, mire felkuncogtam.
Luhan
Nem tudom, miért ilyen goromba, pedig semmi kiemelkedőt nem tettem, de csak betudtam hormontúltengésnek. Mikor leértünk rögtön a kesztyűmbe bújva futottam át a holmikat. A szemem megakadt egy kis cetlin, ami az egyik zacskóban volt. Kézbe vettem és elolvastam. A vér is megfagyott bennem.
- YiFan. Ezt látnod kell. - szóltam neki és odavittem a cetlit. - "Michelle White, Április 4, 13 óra, iskola mögötti tó: utolsó találkozás" - olvastam fel, majd Krisre néztem. - Egybeesik a halál időpontjával, a hellyel, és a lány írt a naplójában arról, hogy üldözik. Ő volt a tettes YiFan. - néztem fel szemeibe komolyan.
Kris
Mikor Lu szólt, elküldtem az ügynököt és rá figyeltem. Mikor felolvasta a bejegyzést, nagyot nyeltem. A rohadék meg fog fizetni, az biztos.
- Rendben. Menjünk. - ragadtam meg karját és a kocsi felé húztam. Ez az ügy eléggé könnyű volt, de nem vártam Sherlock észjárást megkövetelő nyomozást. Lefutottunk és beültünk az autóba. Felcsaptam a szirénát és gyorsan beviharzottunk az FBI épületébe. A kihallgató teremhez érve nyitottam volna Luhan előttem feltépte azt. Vettem egy nagy levegőt, majd bementem én is.
Luhan
Mellette mentem végig, majd a kihallgató előtt idegesen feltéptem az ajtót. Bent a pasi kicsit összerezzent, majd lustán rám emelte a tekintetét. Odasétáltam és megtámaszkodtam előtte az asztalon.
- Azt mondja ártatlan, igaz? - néztem szemeibe, mire bólintott. - Nagy faszt! - emeltem fel kicsit hangom és elé dobtam a zacskót benne a cetlivel. Az egyik szemöldökét kicsit felhúzta, majd kicsit ijedten visszanézett rám. - Jól tudjuk, hogy maga tette. Elhívta a lányt, majd mikor olyan helyzetben volt elvágta a nyakát. Elbújtatta a hullát és megvárta, míg a hús kellőképp lebomlik. Ekkor bele véste a mondatot a koponyájába, és a leple alatt feltetté a fára. Gyilkosság mellet, még kiskorúakkal hált ki tudja' hányszor. Alibije meg persze nincs erre az időpontra. - csaptam végén az asztalra és dühtől fűtve vettem mély levegőt. Látva rémült arcát belülről elvigyorodtam. - YiFan... a tied. - álltam fel és kisétáltam a teremből.
Kris
Mikor becsuktam az ajtót megláttam azt a Luhant, akit eddig még soha. Céltudatos, erőszakos és vad. Azt hiszem... tetszik. De, mégis jobb őt aranyosnak és védtelennek látni. Én végig a pasi arcát néztem. Ijedt volt, biztos azért, mert elkaptuk.
Lu végül rám hagyta a rémült hapsit. Intettem a többieknek, akik bejöttek és megbilincselték.
- Mr. Yong, ezennel letartóztatom gyilkosság gyanújával és kiskorúakkal szembeni szexuális zaklatásért. Bármi, amit mond, felhasználható ön ellen a bíróságon. Amennyiben nincs saját ügyvédje, mi jelölünk ki önhöz egyet. - nyomtam le a sablon dumát miközben bilincsbe verték. Miután kivitték, jómagam elégedetten léptem ki Luhanhoz.
Luhan
Nagyon ideges voltam, dúlt bennem az adrenalin. Kész felüdülés volt látni, ahogy a férfit bilincsben elviszik, hiába mondogatta, hogy ártatlan. Fejem csóválva dőltem hátra a falnak és Krist vártam. Nemsoká győzedelmes tekintettel kijött és mellém állt.
- Na, milyen voltam? - néztem fel rá mosolyogva. Még sosem csináltam ilyet, de valahogy jó érzés maradt bennem utána. Látni az arcán a félelmet és a hitetlenséget...
- Egész jó, de máskor hagyd meg nekem. - vigyorgott rám, mire én fújtattam egyet.
- Ez nem ér. Mindig te kapod a jó melót. - sóhajtottam, majd követtem őt le a kocsihoz.
- Szólj a többieknek, hogy menjünk pizzázni. - szólt hátra, mire én biccentettem és küldtem egy kör SMS-t a srácoknak. Mikor kiértünk az utcára vettem egy mély levegőt a hűvös szöuli levegőből. Beültünk a kocsiba és elmentünk a kedvenc pizzázónkba.
Kris
Igyekeztem minél gyorsabban odaérni, ami sikerült is. Bemenve leültünk és vártuk a többieket. Kisvártatva ők is megérkeztek, így rendeltünk is.
Szokásosan jól éreztük magunkat. Luhan mellettem ült, másik oldalán pedig Sehun. Bírom a kis kölyköt, okos gyerek és szeretni való a maga módján. Rápillantottam Baekre és Chanra, majd elmosolyodtam. Milyen jól megvannak, látszik, hogy szeretik egymást. Legalább Yeolt nem utasítja el Baek. A gondolatra megint elszomorodtam.
Luhan
Mikor már kihozták a kajákat neki láttunk felfalni őket. Sokat röhögtünk, mint szoktunk.
- Na, megvan a gyilkos? - mosolygott ránk Dyo, miközben egy nagy falatot csórt Kai pizzájából kuncogva.
- Ha nem lenne, nem ülnénk itt. - kuncogtam fel a kólámba kortyolva. - Igen, a biosz tanár volt. A rohadék már a sitten tölti az estéjét. - dőlök hátra egy szelettel kezemben.
- Gratulálok. - biccentett mosolyogva Chan, majd visszafordult Hyunhoz. Megböktem Sehun oldalát és füléhez hajoltam.
- Vak vagyok köztük tényleg forr a levegő? - suttogtam, majd felkuncogtam.
- Jól látod, Doki. - biccentett vigyorogva.
Kris
Az este további része jól telt, hisz mindig arra gondoltam, hogy Lu nálam alszik. Ilyenkor mindig tudtam nézni alvás közben, amitől megnyugodtam. Mikor már hazaindultunk volna Kai kuncogására lettünk figyelmesek. Ránéztünk, és ő éppen a vállán szuszogó Sehunt fényképezte. Mind felnevettünk, majd megkértem JongInt, hogy vigye haza. Elköszöntünk és Lu-val együtt beszálltunk a kocsimba. Haza vezettem, majd ott kinyitottam az ajtót előre engedve őt.
- Mész fürdeni? Mindent megtalálsz a helyén. - mosolyogtam rá, mikor bezártam és levettem kabátom.
Luhan
Lassan átmentünk ketten YiFanhoz. Bent levettem cipőm és dzsekim, majd felraktam a telefonom töltőre.
- Aha, megyek. Aztán rám ne nyiss. - nevettem fel és áthaladtam az otthonos nappalin, hogy a fürdőben köthessek ki. Megengedtem a forró vizet a zuhany-rózsából, majd megszabadultam ruháimtól. Beálltam a víz alá és letusoltam gyorsan letusoltam. Kris vajon mit csinál?
Kris
- Ki tudja.. - kuncogtam fel és szobámba menve beágyaztam. Amíg ő zuhanyzik, addig én... én mit csináljak? Mivel a lakás rendben volt, gondoltam ledőlök az ágyba és bámulom a plafont. Nem engedem, hogy a kanapén aludjon, ma is velem fog. Az ágyamban. Ki tudja, lehet összebújva alszunk el. Ezt még sosem mertem megkockáztatni, de mára egy vagy két visszautasítás... nem lényeg.
Luhan
Lassan végeztem a zuhannyal, majd megtörölközve léptem ki a kabinból. Magamra kaptam a pizsim, majd fogat mostam az itteni fogkefémmel. Kiöblítettem szám, majd a tükörbe néztem. Nem tetszett amit láttam. Nem tudom miért, de mindig is utáltam azt, amit láttam. Egy lányos és gyenge ember képe nézett vissza a tükörből. Felsóhajtva töröltem el a párát az üvegen és felkapva cuccaim mentem ki Krishez.
- YiFan, megbeszéltük, hogy a kanapén alszom.
Kris
Felkaptam a fejem hangjára.
- Nem Luhan! Az kényelmetlen. Aludj az ágyamban, az sokkal kényelmesebb. - ültem fel. Nem értem, miért kéreti magát. - Tudod, ha kint elalszol a kanapén, simán át tudlak hozni, mert könnyű vagy. Na melyiket választod? - álltam elé vigyorogva kezemben a fürdős dolgaimmal.
Luhan
Mosolyogva megráztam fejem és bementem a szobába.
- Makacs öszvér. - dobtam ruháim az egyik székbe, majd bedőltem az ágyba. Igaza volt, tényleg kényelmesebb. Betakaróztam a puha takaróval és fejem a párnába furtam. Mindennek kellemes, menta illata volt. Pont, mint Krisnek. Aki ha nem siet, nélkülem megy álomországba.
Kris
Gyorsan besiettem a fürdőbe és igyekeztem a fürdéssel. Ezzel és fogmosással együtt tizenöt perc alatt végeztem. Egyéni rekord. Visszasiettem a szobámba, ahol Lu már befeküdt. Nem tudtam, alszik-e, így halkan elpakoltam, majd mellé feküdtem. Óvatosan és gyengéden magamhoz öleltem.
Luhan
Már épp aludtam volna, mikor besüppedt mellettem az ágy, és egy kart éreztem meg derekamon. Kris most... tényleg magához húzott? Hiába is élveztem a közelségét, tudtam, hogy nem helyes. Így hát úgy téve, mintha aludnék, egy sóhaj kíséretében fordultam ki karjaiból. Az ágy másik felére húzódtam háttal neki.
Kris
Mikor elhúzódott, lemondóan felsóhajtottam. Valahogy számítottam erre. De akkor is, miért esik ilyen rosszul? Végül felálltam és kimentem az erkélyre. Nem enged közel magához, így semmi esélyem. Kár próbálkoznom tovább. Csak az az egy bökkenő, hogy ezt csak most látom így. Holnap ugyanis ugyanott fogom folytatni, ahol ma abbahagytam. Hisz minden nap új remény tölt fel.
Luhan
Szomorúan pillantottam fel, ahogy kimegy az erkélyre. Nem akartam, hogy haragudjon rám. Megbántam amit tettem, de nem mentem utána. Had higgye, hogy nehezen kapható vagyok...
Küzdjön meg értem! Visszafeküdtem, majd hagytam, hogy a sötétség elvigyen messzire innen, az édes álmok völgyébe.
Kris
Még pár pillanatig még kint voltam a friss levegőn, de fázni kezdtem így visszamentem az ágyamhoz. Befeküdve a szélére húzódtam. Na, most úgy nézhetünk ki, mint egy rossz házaspár. Teljesen mindegy, úgy döntöttem nem agyalok többet, mára már így is sok volt, el kell tennem magam holnapra. Talán, majd újra bepróbálkozom nála, és talán majd nem utasít vissza.
De ch, vajon mit is várok...
Az igazgató, mint megtudtuk Mrs. Yong, arcizmai megrezdültek, de gyorsan rendezte vonásait. Semmi részvét, semmi aggodalom, semmi együtt érzés.
- Én erről semmit sem tudtam. A lány pom-pom táborba készült. - dőlt hátra székén, amolyan "és akkor mit csináljak?" módon megvonva vállait. Túl könnyen kezeli az ilyen helyzeteket. És ez aggaszt.
- Lehet, de a dolgok másképpen történtek. Mit tudott Michellről? - kérdezte YiFan és keresztbe fonta kezeit mellkasa előtt.
- Jó tanuló volt, nem kevert bajt. A tanárok ezért is szerették. Sok versenyen volt, de nagyon kíváncsi. Olyan dolgokba is bele ütötte az orrát, amibe nem kellett volna. - mondta nagy, hatásos szüneteket tartva. A telefonom megrezdült zsebemben, miszerint üzenetem érkezett, méghozzá Dyo- tól. Kivettem és elolvastam magamban. "A halál időpontja Április 4-e, 12-16 óra között. A gyilkos fegyver egy boncolókés, az oka pedig egy metszés a torkon." Írta az SMS. Odamutattam Krisnek, majd a nőre néztem.
- Mondja, hölgyem, van az intézetben boncolás esetleg valamilyen órán? - néztem szemeibe, melyekből az idegesség sugárzott.
Kris
A nőn látszott, hogy nem örült annak, hogy Lu megnézte a telefont, ezért csúnyán nézett rá. Én pedig az üzenet elolvasása után megajándékoztam egy szúrós pillantással. Miután megtudtam, mi okozta a lány halálát, elképedtem. Egy boncolókés, amivel halott állatokat vágnak fel. De az áldozat nem holmi vágni való állat volt, hanem egy szép és kedves jó tét lélek lány. A tettes élete végéig a rács mögött fog rohadni, azt megígérem.
- Van, igen. Miért kérdi? - ráncolta szemöldökét az igazgató.
- Csak biztosra mennék. Hány olyan tanáruk van, aki ezeket az órákat tartja? - kérdezte Luhan és kicsit eldöntötte fejét.
- Három tanárunk van. Két nő és... és egy férfi. - nyelt nagyot és a tollát kezdte igazgatni. Felettébb gyanús.
- Elmondja a nevüket vagy estig barkóbázzunk? - kérdeztem szemtelenül.
Luhan
Tehát van. Mivel a hallottak alapján Michelle egy kíváncsi természet, gondolom megtudott valamit amit nem kellett volna, így eltették láb alól. A diri nyitotta volna száját, mikor egy idősödő, nagy bajuszú férfi lépett a szobába.
- De felvágtak a nyelvét a fiatal embernek. - mondta enyhe tájszólással, majd kissé hangosan becsapta maga mögött az ajtót. Felé fordultunk mind. Ő elbattyogott a nő mögé és a széke támlájára tette kezet, melyen olyan gyűrű volt, mint amilyen a diri nyakában lógótt. Tehát házasok. Így nem csoda, hogy védik egymást.
- Bizonyára maga a férfi biológia tanár, ugye? - kérdeztem, mire aprót bólintott.
Kris
A mély, dörmögő hang felé kaptam fejem. Lerí kettőjükről, hogy együtt vannak.
- Miért kérdezik? Egyáltalán kik maguk? - mért végig minket szánakozóan. Megmutattam neki jelvényemet, mire egyből elkomorodott.
- Nem volt hiányos mostanában az osztály létszáma? Mondjuk Michelle nem hiányzott az óráiról, vagy egy hete? - kérdeztem szemrehányóan. Az öreg pár másodperc múlva megvonta vállát, de látszott rajta, hogy zavarban van.
- Nem igazan tűnt fel. Sok a diák, sok az arc, normális ha nem emlékszem mindenkire. - mondta állát vakargatva.
Luhan
Szép. Eltűnik a legjobb diákja és fel sem tűnik neki. Igazán jó tanár lehet... Ch...
- Látnunk kell a boncolásra használt késeit, uram. - néztem a férfi szemeibe, amik megremegtek. Látszik, hogy igen is sok köze van a lány elhalálozásához.
- Hol a végzés ami feljogosítja magukat, hm? - nézett ránk felváltva. Krisre néztem aki meglebegtette telefonját, melyen írásosan leírták, lefoglalhatjuk az eszközöket. A pasi nagyot nyelt, de nem mozdult. Ha nem lenne köze hozzá, miért titkolná ennyire?
Kris
Mikor a végzést kérte pimasz félmosolyra húztam ajkaim és felmutattam mobilom. Mikor Lu megmutatta az SMS-t Soo-tól, rögtön azután kértem engedélyt. Egy lépéssel mindig előtte járunk.
- Megmutatja maga, vagy vegyük el erő szakkal? - álltam fel a székről támadásra készen. Hah, nem látott még verekedni. A pasas aprót bólintott, majd a biológia terem felé kezdtünk menni. Szinte az egész sulit körbejártuk.
Luhan
Ezt már szeretem. Így legalább nem kellett YiFannak erőszakot alkalmaznia. Mivel katona volt, biztos jól bunyózik, de ezt szerencsére még nem kellett látnom.
Átsétáltunk a hatalmas épületen, majd enyhén remegő kézzel kinyitotta az ajtót. Beléptünk rajta mindhárman, ezt követően a hapsi kihúzott egy fiókot, amiben a boncoló kések sorakoztak katonás rendben.
- Itt vannak. Esetleg mással ne szolgáljak? - kérdezte vigyorogva, gúnytól csöpögő hangon. Megforgattam szemeim és a késekre néztem.
- Bizonyára mindegyiken van vér. Be kell vitetnünk őket JongInnak. - néztem Krisre.
Kris
Követtem őket, mögöttük mentem. Persze alkalmam adódott Luhan fenekét stírölni, de az ajtó nyitódás félbeszakította tevékenységemet. Belépve a szertárba szétnéztem. A pasas egy fiókhoz sétálva megmutatta a késeket. Olyan szívesen levertem volna a pasi fogsorát, de nem lehetett. Ez nem tartozott a munkakörömbe. Mikor Lu mondta, hogy be kell vinni őket, bólintottam és elcsomagoltam őket. Ezután az öreghez fordultam.
- Velünk kell jönnie. - ki kell hallgatnom. Imádom a nyomozás ezen részét.
Luhan
Ha Kris bevisz valakit, akkor biztosan ki fogja hallgatni. Imádom olyankor nézni. Fegyelmet parancsoló és dögös. De most vissza kell mennem a laborba a csontokhoz. Majd legközelebb végignézem.
A tanár felsóhajtott és felvette a kabátját és bezárta a termet. Én közben elraktam a bezacskózott késeket, és YiFanék után mentem. Míg ők az FBI- nál kérdezz-feleleket játszanak, én addig bevizsgáltatom a késeket Katicával.
Lassan kiértünk a furgonhoz, majd beülve elindultunk. Percekkel később kiszálltam a labornál és felkerestem Kait.
- Jongin, nézd meg ezeket a késeket és keresd meg, melyik volt a gyilkos fegyver. - adtam neki a nagy zacskót.
- Értettem Doki. - biccentett, majd eltűnt a szemem elől.
Kris
Bevittem Mr. Yong- ot az FBI épületébe és leültettem a kihallgató terembe. Lehuppantam vele szembe és hozzá is kezdtem. Az első pár kérdés sablonos volt, aztán jött a személyes kérdések sorozata. Ilyenkor mindig felveszem az érzelemmentes maszkomat és tekintélyt parancsoló leszek.
- Milyen a kapcsolata a diákjaival? - támaszkodtam meg könyökkel az asztalon és őt néztem, közben lassan dörzsölgettem tenyereim a válaszra várva.
- Elég jó. - húzódott kaján vigyor ajkaira, az én agyam meg pörögni kezdett. Ezt valószínűleg észrevette, hisz vigyora szinte azonnal eltűnt. Helyes. Egyre jobban undorodom ettől az embertől.
- Mit ért az elég jó alatt? - vontam fel szemöldököm.
Luhan
Míg Kai a késeket vizsgálja, én még egyszer átnézem a csontokat, hátha elkerülte valami a figyelmem. Megálltam az asztal előtt és elővettem az iPod- omat és a fülest a fülembe tettem. Szeretem, ha valami zene megy a fülemben munka közben. De nem ám a szokásos kis lágy, pillangó-szárny könnyű zongora áh, nem... csak is a kemény rock. Kedvencem kiválasztva tekertem max. hangerőre, és hozzákezdtem.
A láb enyhe deformálódásából ítélve balettozott, a test szerte megfigyelhető zúzódásokat látva karatézott vagy más küzdősportban jeleskedett. Kezembe véve koponyáját néztem vele "farkasszemet".
- Szegény lány. Olyan sokáig élhetett volna. De valami mocsok megölte. - sóhajtottam idegesen. Észrevettem valamit a lány tarkóján, így mikroszkóp alá tettem a csontot. Egy római I.- es és egy kis szöveg volt belevésve: "Aki kíváncsi hamar megöregszik."
A gyilkos véshette bele. Ez már beteges...
Kris
- Tudja... aki kíváncsi, hamar megöregszik. - nézett rám rezzenéstelen arccal. Ez most szórakozni akar velem?
- Nézze. Bármikor lecsukathatom, szerintem jobban jár, ha visszafogja magát. - válaszoltam idegesen. - Mennyire ismerte a lányt?
- Ő volt a legjobb diákom, de ezzel szerintem sok tanár így volt. Nem lett volna értelme megölnöm őt. Nem értem miért engem hallgatnak ki, miért nem valamelyik barátnőjét? Ők biztos többet tudnak. - dőlt hátra, mint aki jól végezte dolgát és egy kávéra vár. Na, még mit nem. Előbb fojtom meg a saját kezeimmel.
- Részesített maga szexuális kapcsolatot a diákjaival? - tettem fel az utolsó kérdést, mire megrezzent arca, de nem válaszolt.
Luhan
Miután túlléptem ezen a sokkon, lementem a büfébe egy kávéért. Beálltam a sorba, addig nézelődtem a nagy teremben. Szemem megakadt BaekHyunon és ChanYeolon. Mostanában igen sokat vannak együtt. Talán ÚGY is együtt vannak? Áh, biztos nem, hisz azt elmondták volna. Biztos csak nagyon jóban vannak.
Megkaptam a kávém, majd leültem egy asztalhoz. Lassan elfogyasztottam a gőzölgő italom és előhalászva telefonom felhívtam YiFant.
Kris
- Válaszoljon! - szóltam rá erélyesen, mire nagyot nyelt és bólintott.
- Nem. - felelte szárazon. És ezt most komolyan higgyem el?
Felálltam a székből és hónom alá kaptam a papírokat.
- Viszlát. - vetettem oda neki, majd kimentem a helyiségből. Hihetetlen, hogy képes az arcomba hazudni, de egyértelmű neki is, nekem is, hogy nyomós okom lenne lecsukni így is, kiskorúak ellen elkövetett szexuális zaklatás vádjával. Épp hívtam volna Lulu- ékat, mikor pont ő hívott. Elmosolyodtam és felvettem.
Luhan
Mikor felvette elmosolyodtam és kidobtam a poharat.
- Szia Kris. Hogy ment a kihallgatás? - kérdeztem és az irodám fele haladtam.
- Szia. Bőbeszédű volt a pasas. Várj. - kocsiajtó nyitódást majd csukódást hallottam, miszerint beszállt az autóba. - Épp hozzád tartok, majd ott mindent elmondok. Találtatok valamit? - kérdezte, majd egy elfojtott káromkodást hallatott, amin felkuncogtam.
- Nem nagyon, de megvan a kés. És... a koponyára az van vésve, hogy "Aki kíváncsi, hamar megöregszik". Ez mit jelenthet? - kérdeztem kíváncsian és az asztalra könyököltem. Rövid ideig nem válaszolt, csak hallgattam a csendet és a egyenlőtlen lélegzését, végül megszólalt.
- Majd beszélünk, mindjárt megyek. - és ezzel lerakta.
Kris
Először az irodájába siettem fel, ahol szerencsésen meg is találtam. Az előbbi beszélgetés témája eléggé felzaklatott. Nem lehet, csupán a véletlen műve az, hogy az a bizonyos mondat mindkettőjüknél felmerült. Sietős léptekkel toppantam be a helyiségbe.
- Szia. Szóval... a pasas is ugyanezt mondta, mikor kérdeztem tőle. - lihegtem és leültem a fotelba. Itt mindig szerettem ülni, olyan kényelmes.
Luhan
Épp a papírokat rendezgettem az asztalon, mikor trappolást hallottam. Ujjaimmal háromtól visszaszámoltam, majd mikor utolsó ujjam is behajlítottam, YiFan esett be az ajtón lihegve. Levágta magát a legjobb fotelembe.
- Ez furcsa és ijesztő. Lehet, hogy ő volt a tettes? - kérdeztem nagyot nyelve. - Vagy valami köze biztosan volt hozzá. - álltam fel székemből és az asztalom elé sétálva nekidőltem annak. Egy lépés és megvan a gyilkos. Érzem, hogy közel járunk.
Kris
- Mikor megkérdeztem, hogy van-e szexuális kapcsolata a diákokkal, csak komoran mondta, hogy nem. Viszont ezt is nagy nehézségek árán nyögte ki. És arra, hogy milyen a kapcsolata velük azt mondta, hogy elég jó, és kajánul elvigyorodott. Kiküldtem embereket, hogy kutassák át a lakását. - dőltem hátra a fotelban, miközben egy szuszra elhadartam beszédem. Ilyenkor mindig felpörgök. Már nem sok kell, hogy megoldjuk az ügyet.
Luhan
- A szemét. - szorítottam ökölbe kezem. Megerőszakolja a diákjait, ki tudja miért. Pedofil a rohadék. Utálom, ha a gyerekek bármi nemű bántalmazás áldozatai lesznek. A vigyorból ítélve sokszor megtette már. A nő biztos nem tudott róla, a férje ezért félre vezette őt. Ügyes, de mégis undorodom tőle. - A saját szememmel akartam látni annak a mocsoknak az életkörülményeit. - fújtattam idegesen, majd hátratúrtam hajam.
Kris
Mikor megláttam, hogy befeszül, felpattantam és elé mentem.
- Hé hé, nyugodj le. - nyújtottam ki karjaim és közéjük zártam. Szorosan öleltem, reméltem, hogy megnyugszik. Ilyenkor melegség járja át testem és soha nem akarom elengedni. Pár perc múlva, mikor éreztem, hogy nagyjából rendbe jött. mosolyogva lenéztem rá. - Jobb? - éreztem heves szívverését, kezem szívéhez emelve tovább mosolyogtam rá.
Luhan
Mikor karjaiba zárt, ellazultam. Öklöm elernyesztettem, szemeimet lehunytam. Homlokom vállára döntöttem, majd karjaim felvezettem vállaira, ahol megállapodtak. Hallottam heves szívverését, ami enyémmel sem volt másképp.
Leszarom a szabályaim, mikor mellkasomra tette kezét elpirultam kicsit és ajkamba harapva bólintottam.
- Jobb. - néztem fel barnán csillogó szemeibe, majd tekintetem ajkaira tévedt. Vajon milyenek lehetnek? Puhák, kemények? Hidegek, melegek? Basszus, Luhan miken gondolkozol??
Kris
Sosem láttam még elpirulni, de nagyon tetszik. Remélem sokszor látom még így, kis paradicsomként. Örömmel fogadtam, hogy lenyugodott. De mikor azokba ajkaiba harapott, türtőztetnem kellett magam, hogy ne én harapjak rájuk. Azokba a húsos, biztos édes ajkaiba. Mikor észrevettem, hogy kitartóan bámulja ajkaimat, elvigyorodtam. Lehajolva hozzá, cuppanós puszit nyomtam arcára, közel a szájához. De nem ért el odáig... sajnos.
Luhan
Épp kivertem volna az előbbihez hasonló pajzán gondolatokat a fejemből, mikor egy dögös vigyor után magamon nem éreztem ajkait. De csak az arcomon. Ez a kis gesztus még jobban lenyugtatott, de ezt nem mutathatom neki. Még gyengének nézne, azt meg nem szeretném. Így hát adtam neki a fapofás, érzéketlen barmot.
- Kris kérlek. Dolgozunk. - toltam el magamtól, majd elállva onnan ültem le a fotelba keresztbe tett lábakkal.
Kris
Halkan felsóhajtottam. El sem tudja képzelni, hányszor kosarazott már így ki, és hányszor esett ez nekem rosszul. Tudom, hogy a munkája az első, de néha fordíthatna egy kis figyelmet a magán életére is, mert nem fogja ezt sokáig bírni. Egyáltalán szűz még? Oké, erre hamarosan rákérdezek. Pittyegett a telefonom, miszerint a csapat átkutatta a tanár házát. Azt írták tíz perc múlva meg is érkeznek.
- Lu, tíz perc múlva menjünk le, mert hoznak pár dolgot Mr. Yong lakásáról. - szóltam neki, majd telefonom eltéve sétálgattam az irodában.
Luhan
Bólintottam, majd leültem a gépemhez. Gyorsan megnéztem az e-mailjeimet és felnéztem a közösségi oldalakra is. Tekintetem a naptárra vezettem, így láttam, hogy alig pár nap múlva lesz anya eltűnésének egy éves évfordulója. Nehéz időszakom következik. Bezártam az oldalakat és felnéztem Krisre. A puszitól jobb kedvem lett, de nem szabad megtudnia. Vettem egy mély levegőt, majd újra blokkoltam magam mára. Nem akarok még egy ilyen pirulós akciót.
Kris
A tíz perc letelte után fejemmel intettem Lu- nak, hogy induljunk, mire biccentve jött mellettem. Mogorva voltam kicsit, de csak az előző visszautasítás miatt. Ajs, lassan hozzá szokom. Néma csendben mentünk le egy külön helyiségbe, ahol az ügyhöz kapcsolódó tárgyakat behozták, és a képeket is a lakásról. Első ránézésre egy normális öregedő férfi dolgait pakolták az asztalra. Xiao felvette a kesztyűjét és nekilátott.
- Na, valami extra ezeken kívül? - kérdeztem az egyik ügynöktől.
- Jóformán semmi. De azt a mocskot látnod kellett volna... - rázta fejét, mire felkuncogtam.
Luhan
Nem tudom, miért ilyen goromba, pedig semmi kiemelkedőt nem tettem, de csak betudtam hormontúltengésnek. Mikor leértünk rögtön a kesztyűmbe bújva futottam át a holmikat. A szemem megakadt egy kis cetlin, ami az egyik zacskóban volt. Kézbe vettem és elolvastam. A vér is megfagyott bennem.
- YiFan. Ezt látnod kell. - szóltam neki és odavittem a cetlit. - "Michelle White, Április 4, 13 óra, iskola mögötti tó: utolsó találkozás" - olvastam fel, majd Krisre néztem. - Egybeesik a halál időpontjával, a hellyel, és a lány írt a naplójában arról, hogy üldözik. Ő volt a tettes YiFan. - néztem fel szemeibe komolyan.
Kris
Mikor Lu szólt, elküldtem az ügynököt és rá figyeltem. Mikor felolvasta a bejegyzést, nagyot nyeltem. A rohadék meg fog fizetni, az biztos.
- Rendben. Menjünk. - ragadtam meg karját és a kocsi felé húztam. Ez az ügy eléggé könnyű volt, de nem vártam Sherlock észjárást megkövetelő nyomozást. Lefutottunk és beültünk az autóba. Felcsaptam a szirénát és gyorsan beviharzottunk az FBI épületébe. A kihallgató teremhez érve nyitottam volna Luhan előttem feltépte azt. Vettem egy nagy levegőt, majd bementem én is.
Luhan
Mellette mentem végig, majd a kihallgató előtt idegesen feltéptem az ajtót. Bent a pasi kicsit összerezzent, majd lustán rám emelte a tekintetét. Odasétáltam és megtámaszkodtam előtte az asztalon.
- Azt mondja ártatlan, igaz? - néztem szemeibe, mire bólintott. - Nagy faszt! - emeltem fel kicsit hangom és elé dobtam a zacskót benne a cetlivel. Az egyik szemöldökét kicsit felhúzta, majd kicsit ijedten visszanézett rám. - Jól tudjuk, hogy maga tette. Elhívta a lányt, majd mikor olyan helyzetben volt elvágta a nyakát. Elbújtatta a hullát és megvárta, míg a hús kellőképp lebomlik. Ekkor bele véste a mondatot a koponyájába, és a leple alatt feltetté a fára. Gyilkosság mellet, még kiskorúakkal hált ki tudja' hányszor. Alibije meg persze nincs erre az időpontra. - csaptam végén az asztalra és dühtől fűtve vettem mély levegőt. Látva rémült arcát belülről elvigyorodtam. - YiFan... a tied. - álltam fel és kisétáltam a teremből.
Kris
Mikor becsuktam az ajtót megláttam azt a Luhant, akit eddig még soha. Céltudatos, erőszakos és vad. Azt hiszem... tetszik. De, mégis jobb őt aranyosnak és védtelennek látni. Én végig a pasi arcát néztem. Ijedt volt, biztos azért, mert elkaptuk.
Lu végül rám hagyta a rémült hapsit. Intettem a többieknek, akik bejöttek és megbilincselték.
- Mr. Yong, ezennel letartóztatom gyilkosság gyanújával és kiskorúakkal szembeni szexuális zaklatásért. Bármi, amit mond, felhasználható ön ellen a bíróságon. Amennyiben nincs saját ügyvédje, mi jelölünk ki önhöz egyet. - nyomtam le a sablon dumát miközben bilincsbe verték. Miután kivitték, jómagam elégedetten léptem ki Luhanhoz.
Luhan
Nagyon ideges voltam, dúlt bennem az adrenalin. Kész felüdülés volt látni, ahogy a férfit bilincsben elviszik, hiába mondogatta, hogy ártatlan. Fejem csóválva dőltem hátra a falnak és Krist vártam. Nemsoká győzedelmes tekintettel kijött és mellém állt.
- Na, milyen voltam? - néztem fel rá mosolyogva. Még sosem csináltam ilyet, de valahogy jó érzés maradt bennem utána. Látni az arcán a félelmet és a hitetlenséget...
- Egész jó, de máskor hagyd meg nekem. - vigyorgott rám, mire én fújtattam egyet.
- Ez nem ér. Mindig te kapod a jó melót. - sóhajtottam, majd követtem őt le a kocsihoz.
- Szólj a többieknek, hogy menjünk pizzázni. - szólt hátra, mire én biccentettem és küldtem egy kör SMS-t a srácoknak. Mikor kiértünk az utcára vettem egy mély levegőt a hűvös szöuli levegőből. Beültünk a kocsiba és elmentünk a kedvenc pizzázónkba.
Kris
Igyekeztem minél gyorsabban odaérni, ami sikerült is. Bemenve leültünk és vártuk a többieket. Kisvártatva ők is megérkeztek, így rendeltünk is.
Szokásosan jól éreztük magunkat. Luhan mellettem ült, másik oldalán pedig Sehun. Bírom a kis kölyköt, okos gyerek és szeretni való a maga módján. Rápillantottam Baekre és Chanra, majd elmosolyodtam. Milyen jól megvannak, látszik, hogy szeretik egymást. Legalább Yeolt nem utasítja el Baek. A gondolatra megint elszomorodtam.
Luhan
Mikor már kihozták a kajákat neki láttunk felfalni őket. Sokat röhögtünk, mint szoktunk.
- Na, megvan a gyilkos? - mosolygott ránk Dyo, miközben egy nagy falatot csórt Kai pizzájából kuncogva.
- Ha nem lenne, nem ülnénk itt. - kuncogtam fel a kólámba kortyolva. - Igen, a biosz tanár volt. A rohadék már a sitten tölti az estéjét. - dőlök hátra egy szelettel kezemben.
- Gratulálok. - biccentett mosolyogva Chan, majd visszafordult Hyunhoz. Megböktem Sehun oldalát és füléhez hajoltam.
- Vak vagyok köztük tényleg forr a levegő? - suttogtam, majd felkuncogtam.
- Jól látod, Doki. - biccentett vigyorogva.
Kris
Az este további része jól telt, hisz mindig arra gondoltam, hogy Lu nálam alszik. Ilyenkor mindig tudtam nézni alvás közben, amitől megnyugodtam. Mikor már hazaindultunk volna Kai kuncogására lettünk figyelmesek. Ránéztünk, és ő éppen a vállán szuszogó Sehunt fényképezte. Mind felnevettünk, majd megkértem JongInt, hogy vigye haza. Elköszöntünk és Lu-val együtt beszálltunk a kocsimba. Haza vezettem, majd ott kinyitottam az ajtót előre engedve őt.
- Mész fürdeni? Mindent megtalálsz a helyén. - mosolyogtam rá, mikor bezártam és levettem kabátom.
Luhan
Lassan átmentünk ketten YiFanhoz. Bent levettem cipőm és dzsekim, majd felraktam a telefonom töltőre.
- Aha, megyek. Aztán rám ne nyiss. - nevettem fel és áthaladtam az otthonos nappalin, hogy a fürdőben köthessek ki. Megengedtem a forró vizet a zuhany-rózsából, majd megszabadultam ruháimtól. Beálltam a víz alá és letusoltam gyorsan letusoltam. Kris vajon mit csinál?
Kris
- Ki tudja.. - kuncogtam fel és szobámba menve beágyaztam. Amíg ő zuhanyzik, addig én... én mit csináljak? Mivel a lakás rendben volt, gondoltam ledőlök az ágyba és bámulom a plafont. Nem engedem, hogy a kanapén aludjon, ma is velem fog. Az ágyamban. Ki tudja, lehet összebújva alszunk el. Ezt még sosem mertem megkockáztatni, de mára egy vagy két visszautasítás... nem lényeg.
Luhan
Lassan végeztem a zuhannyal, majd megtörölközve léptem ki a kabinból. Magamra kaptam a pizsim, majd fogat mostam az itteni fogkefémmel. Kiöblítettem szám, majd a tükörbe néztem. Nem tetszett amit láttam. Nem tudom miért, de mindig is utáltam azt, amit láttam. Egy lányos és gyenge ember képe nézett vissza a tükörből. Felsóhajtva töröltem el a párát az üvegen és felkapva cuccaim mentem ki Krishez.
- YiFan, megbeszéltük, hogy a kanapén alszom.
Kris
Felkaptam a fejem hangjára.
- Nem Luhan! Az kényelmetlen. Aludj az ágyamban, az sokkal kényelmesebb. - ültem fel. Nem értem, miért kéreti magát. - Tudod, ha kint elalszol a kanapén, simán át tudlak hozni, mert könnyű vagy. Na melyiket választod? - álltam elé vigyorogva kezemben a fürdős dolgaimmal.
Luhan
Mosolyogva megráztam fejem és bementem a szobába.
- Makacs öszvér. - dobtam ruháim az egyik székbe, majd bedőltem az ágyba. Igaza volt, tényleg kényelmesebb. Betakaróztam a puha takaróval és fejem a párnába furtam. Mindennek kellemes, menta illata volt. Pont, mint Krisnek. Aki ha nem siet, nélkülem megy álomországba.
Kris
Gyorsan besiettem a fürdőbe és igyekeztem a fürdéssel. Ezzel és fogmosással együtt tizenöt perc alatt végeztem. Egyéni rekord. Visszasiettem a szobámba, ahol Lu már befeküdt. Nem tudtam, alszik-e, így halkan elpakoltam, majd mellé feküdtem. Óvatosan és gyengéden magamhoz öleltem.
Luhan
Már épp aludtam volna, mikor besüppedt mellettem az ágy, és egy kart éreztem meg derekamon. Kris most... tényleg magához húzott? Hiába is élveztem a közelségét, tudtam, hogy nem helyes. Így hát úgy téve, mintha aludnék, egy sóhaj kíséretében fordultam ki karjaiból. Az ágy másik felére húzódtam háttal neki.
Kris
Mikor elhúzódott, lemondóan felsóhajtottam. Valahogy számítottam erre. De akkor is, miért esik ilyen rosszul? Végül felálltam és kimentem az erkélyre. Nem enged közel magához, így semmi esélyem. Kár próbálkoznom tovább. Csak az az egy bökkenő, hogy ezt csak most látom így. Holnap ugyanis ugyanott fogom folytatni, ahol ma abbahagytam. Hisz minden nap új remény tölt fel.
Luhan
Szomorúan pillantottam fel, ahogy kimegy az erkélyre. Nem akartam, hogy haragudjon rám. Megbántam amit tettem, de nem mentem utána. Had higgye, hogy nehezen kapható vagyok...
Küzdjön meg értem! Visszafeküdtem, majd hagytam, hogy a sötétség elvigyen messzire innen, az édes álmok völgyébe.
Kris
Még pár pillanatig még kint voltam a friss levegőn, de fázni kezdtem így visszamentem az ágyamhoz. Befeküdve a szélére húzódtam. Na, most úgy nézhetünk ki, mint egy rossz házaspár. Teljesen mindegy, úgy döntöttem nem agyalok többet, mára már így is sok volt, el kell tennem magam holnapra. Talán, majd újra bepróbálkozom nála, és talán majd nem utasít vissza.
De ch, vajon mit is várok...
