Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik.

Yasas emberek! ^^ elnézést a hosszú kihagyásért, de nyaraltunk, pihentünk, tanultunk, megkezdtük a sulit és a felvételikre készültünk és még sorolhatnánk.. DE! Itt is van a következő gyilkosság.  Na, abba is hagytam a fecsegést, jó olvasást <3 És pár véleménynek igazán örülnénk ^^ :D

3. Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik.

Kris

Reggel ugyanabban a pózban keltem fel, mint ahogy este lefeküdtem. Luhan még édesen aludt, ezért úgy gondoltam összedobok gyorsan valami finom reggelit. Előtte viszont leszaladok a kávézóba a kedvenc italainkért. 

Kb. fél óra múlva hazaértem a két pohár koffein-bombával. Megnéztem Lu-t, de ő még az igazak álmát aludta. Nem csodálom, hisz direkt egy órával hamarabb keltem fel, csakhogy legyen reggeli. Lassan neki is láttam a főzésnek és vártam, hátha kapok SMS-t, hogy hova kell menni az esetleges hullához.

Luhan

Este elég rosszul aludtam. Nem az ágy miatt, hanem azért, mert folyton Kris járt a fejemben. Miért ölelt magához? Miért olyan fontos neki, hogy vele aludjak? Persze tudtam, hogy kérdéseimre nem fogok egyhamar választ kapni. 

Reggel egy hosszas kínszenvedés után végre sikerült kimásznom az ágyból. Az órára pillantva konstatáltam, hogy tíz óra és mi még nem kaptunk hulla-jelentést, így volt egy kis időnk pihenni. Kilépve a szobából megcsapott a friss Latte illata, ami mindig mosolyt csalt az arcomra. 

- Jó reggelt, Yifan. - biccentettem társamnak felfelé görbülő ajkakkal, majd elvettem a nevemmel ellátott poharat.

Kris

Csodálkoztam, hogy még nem jött üzenet, de örültem is neki, ezért jobb kedvel főztem tovább az ételünket. Luhan édes hangjára felkaptam a fejemet és egy kedves mosollyal ajándékoztam meg. Igaz, hogy tegnap felhúzott a tudtán kívül, de mikor megláttam kócosan és kómásan, olyan mosollyal, mint egy kisgyermek, elfelejtettem azokat a dolgokat.

- Neked is. - biccentettem neki, majd visszafordultam a serpenyőhöz, melyben már a bacon és a tojás sercegett. - Mindjárt kész a reggeli.

Luhan

Orromat megcsapta a még készülő félben lévő tojás rántotta illata. Ez volt a kedvenc reggelim, de csak itt, Yifannal szoktam enni.

- Az jó, mert éhen halok. - nyújtózkodtam, majd lehuppantam az egyik, bordó bőrrel bevont bárszékre. Közben végig a telefonom koslattam, hátha. De nekem csak jó, ha nincs meló, mert így többet lehetek Krissel munkán kívül is. Mikor láttam, hogy a kajákat szedi, felálltam és elvettem a sajátom.

- Köszi. - vettem el a tányért mosolyogva, majd leülve az asztalhoz lassan eszegetni kezdtem. Néha-néha rápillantottam, de ő szerencsére nem vette észre. Mikor befejeztem az evést, betettem a tányért a mosogatóba; és jött is az SMS. - Készülődj, Kris, indulunk. - mondtam elolvasva az üzenetet, majd a szobába menve felöltöztem normális munkaruhába.

Kris

Nemsoká kész is lett, így szedtem mindkettőnknek. Leülve vele szembe én is enni kezdtem. Rá-rá pillantottam időnként. A reggeli, kómás fejét is annyira aranyosnak találtam...

Lu után nem sokkal én is végeztem. Elkezdtem volna mosogatni. mikor szólt,, hogy indulunk. Otthagyva mindent indultam átöltözni. Közel van a hely, hamar odaérünk.

Luhan

Fogmosás és fésülködés után lebaktattam és bevárva őt beültünk a furgonba. Ma reggel csendes volt. Ha éppen gondolkodom vagy a maradványaimat vizsgálom elvárom, hogy csendben várjon, de most nem volt jó a némasága. Remélem nem haragszik rám a tegnapi miatt. Várjunk... miért haragudna? Eddig sem bújtam hozzá, ezután sem fogok. Nem értem, miért tette, de nem fogok rákérdezni. Maradok a tudatlanok nyugalmában.

Kris

Ma nem tudom miért, de olyan... rossz kedvem van. Nem tudom, miért érintettek olyan rosszul a tegnapi visszautasítások, hisz már megszokhattam volna, de mindegy. Csendben ültünk a kocsiban, én pedig lassan elvezettem egy... tanyára.

Luhan

Nemsokára megérkeztünk egy farmra. Láttam az FBI autóit, így leparkoltunk és kiszállva megkerestük a többieket. Egy kút mellé mentünk, ahol egy fólián feküdt a holttest. Sehun és Kai épp vizsgálták. A nyomozók egy középkorú nőt és két gyereket hallgattak ki. 

- Jó reggelt. - köszöntem társaimnak, majd leguggoltam Donsaeng mellé.

- Nektek is. Az áldozat Woo Jong Hoo, a farm vezetője; és az ott síró nő második férje. A nagy esőzések miatt a kút megtelt, így a víz kimosta a testet. A kislány talált rá, mikor inni akart vinni a macskáknak. - sóhajtott fel, majd fejével az özvegy mellett álló, kisírt szemű, tíz év körüli lányra bökött.

- Szegény gyerek... - húztam el számat. Fel sem foghatom, miket él át most belül.

Kris

Kicsit furcsálltam, hogy ide hívtak, de hát ilyennek is kellett történnie. Miután leparkoltam elmentünk a kúthoz. Míg Luhanék Eisteneset játszottak, én a hullára pillantottam, majd körbenéztem az udvaron. Sok-sok állat mondta a magáét, mikor mellém jött egy kecske. Unottan a hullára nézett, majd mekegve egyet megfordult; és picsát rázva elment onnan. Hh, társaságunk is lesz.

Luhan

- Rendben. Akkor Kai, ha megvagy a rovarokkal, szólj a nyomozóknak, hogy vigyék be. Bent Chan szedje le róla ami neki kell, majd tisztítsátok meg. - adtam ki a feladatokat Jonginnak, majd észrevettem, hogy egy kis marha a tetem lábát nyalogatja. - Oké, valaki elvinné innen ezt a négy lábon járó steak-et, mielőtt felzabálja a hullám? - mutattam a példányra, mire az a kislány ideszaladt. 
- Csillag, rossz boci! - húzta el onnan. - Elnézést kérek. - vágta derékszögbe magát, majd felnézett rám. - Ő biztosan az apukám? - kérdezte szomorúan, nagyokat pislogva. Én leguggoltam és arcára simítottam.

- Minden jel arra utal. De ha bevisszük a laborba többet tudunk majd. Ő a vér szerinti apukátok? - néztem aranyos kis arcát.

- Nekem igen, de Hoseoknak nem. - nézett fivérére, aki tizennyolc éves kora körül lehetett. 

Kris

-Szerintem aranyos állat. - mértem végig az esetlen kis patáson. A leány gyorsan odafutott és arrébb hesegette a bocit. Elnézést kért és beszélgetésbe elegyedett Lu-val. Nagyon szép kislány volt, sajnáltam őt is és a családját is.

- Szóval ő a féltestvéred volt. Jó kapcsolata volt az apukáddal? - guggoltam le én is hozzá és kíváncsian néztem rá. Ez megfelel egy kihallgatásnak is, csak nem a teremben. Szegény kislányt, ha bevinnénk oda, teljesen összezavarodna.

Luhan

Yifan mellénk jött és ő is kérdezősködött. Én leültem a fűbe, mire követték a példám. 

- Én nem tekintek rá féltestvérként, ahogy ő se rám. - szipogott fel kicsit. - Igen jól megvoltak. De az utóbbi időben sokat hallottam őket veszekedni. Ilyenkor mindig odamentem, hisz olyankor abbahagyták. Tudták, hogy utálom, ha veszekednek. - rázta meg fejét, mire fekete haja össze-vissza kócolódott. Ezen elmosolyodtam, majd megláttam az anyját közeledni. Felálltam és elé mentem.

- Mit csinálnak a lányommal? - kérdezte engem nézve.

- Nyugodjon meg asszonyom, csak kicsit beszélgetünk vele. - mosolyogtam rá, mire görcsösen, de viszonozta a gesztust. Lánya homlokára nyomott egy puszit, majd visszament a fiához.

Kris

A lány nagyon aranyos volt, tovább beszélgettem vele. Nem csak az ügyről, hanem olyan alapdolgokról, mint például mi a kedvenc játéka; vagy hogy óvodás-e. Jobb megkedveltetni magam a kislánnyal, hátha még többször is jönnünk kell. Luhan az özveggyel beszélt, én addig Hoseokra pillantottam. Ő pokerarccal méregette nevelőapja holttestét. Nagyon furcsa ez nekem. Elköszöntem a kis csöppségtől és elindultam körülnézni a ház környékén, hátha találok valami nyomot.

Luhan

A kislány elment játszani, így én Krishez mentem. Láttam, hogy Hoseok nuku érzelemmel bámulja a hullát. Yifanra néztem és fülébe súgtam:
- Ha kiderítjük a halál okát, kikérdezzük a srácot, oké? - kérdeztem, mire bólintott. Vállba veregettem, majd megindultunk. Semmit nem találtunk, ami segített volna a nyomozásban. Sok féle állat lebzselt az olajfák ágai alatt: sertések, juhok, baromfiak... és lovak. Imádtam lovagolni és az állatokkal is jól kijöttem. Kis mosollyal arcomon mentem oda a karámjukhoz. Egy ében fekete példány jött hozzám, mire megsimítottam orrát. Pár másodperc múlva odajött a kislány, akivel az imént beszélgettünk.
- A bácsi szereti a lovakat? - kérdezte aranyosan, mire én leguggoltam hozzá.
- Ne hívj bácsinak. Nem vagyok olyan öreg - kuncogtam fel. - Hívj Luhannak. Régebben lovagoltam is. És mondd csak, téged hogy hívnak? - tűrtem egy kósza hajtincsét füle mögé.
- Min Hee vagyok. - hajolt meg kicsit, mire bólintottam. - És én is tudok lovagolni. Ő apukám lova volt. - nézett a fekete példányra. - Éjfélnek hívta. - sóhajtott, majd a fakerítésre mászva megpuszilta a ló fejét.

Kris

Láttam, hogy Lu megállt a lónál, így ott maradtam vele. Mikor a kislány mellénk ért, lebácsizta társamat, amin jót nevettem. Persze halkan, hogy nehogy elszomorítsam a leányzót. Megpaskoltam a lovat, majd benéztem a karámba. Ott megpillantottam egy fehér kendőt, melybe egy É betű volt hímezve.
- Az a kendő a... lóé? - kérdeztem a csöppségtől, mire ő rám nézett és bólintott.
- Igen, az övé. Apukám mindig rákötötte a versenyeken. Éjfél egy verseny ló. És ezután én fogok versenyezni vele. - mosolyodott el szomorúan, majd egy könnycsepp siklott végig pofiján. Én nem akartam megbántani, így gyorsan mellé mentem és lassan megsimogattam hátát.
- Ne sírj. Majd este, amikor sötét lesz, nézz fel az égre és a legfényesebb csillag az apukád lesz. Ha ott nem találod, keresd itt. - böktem óvatosan szívére. Remélem nem mondtam túl nyálas dolgot, és sikerült valamennyire megnyugodnia.

Luhan

Mikor megláttam, hogy könnyezik, összeszorult a szívem. Kris persze hamar cselekedett, és látszólag sikerült megnyugtatnia Minheet. 
- Köszönöm. - mosolygott halványan a csöppség, majd kinyújtotta kis karjait Yifan fele, aki mosolyogva ültette őt kezére, míg a lány nyakába kapaszkodott. El kell ismernem, Krisből remek apuka válna.
- Látod milyen okos ez a Yifan? - néztem mosolyogva Minheere és megsimítottam haját.

Kris

Örültem, hogy megtudtam nyugtatni. Most már jobban érzem magam.
- Bizony... Yifan nagyon okos. - kuncogtam fel. - De Luhan is okos. Bár... - sóhajtottam fel, majd drámaian elgondolkodtam. - Én még mindig túlteszek a képességein. - nevettem fel jóízűen. Másodpercek alatt előjött az egoista énem, de jól tudta, hogy az ilyeneket sosem gondoltam komolyan.

Luhan

Kikerekedett szemekkel néztem társamra.
- Hahh, persze. Még mindig ÉN vagyok az antropológus, nem te. - csaptam kicsit vállba, hogy Minheenek ne essen baja. Akkor is szerettem, ha egoista. Hisz emberek... ő Wu Yi Fan! Mosolyogva megráztam fejem.
- Ügyes versenyző leszel pöttöm. - simítottam arcára, mire ő mosolyogva nyomott puszit arcainkra. - De nekünk most mennünk kellene dolgozni. - sóhajtottam fel szomorúan. Hisz egész nap ellennék ezzel a kislánnyal, de az nem segít felderíteni az ügyet az apjával kapcsolatban.

Kris

- Attól még okosabb vagyok. - nevettem el magam. Szomorúan konstatáltam, hogy tényleg eljött a munkaidő, de annyira megkedveltem a kis csajt.
- Figyelj, Minhee... Ha ebéd szünetünk lesz, benézünk, rendben? - simítottam fekete hajára. Ő sóhajtva bólogatott, majd megszólalt.
- Rendben. De derítsétek ki, ki bántotta a papámat. - nézett ránk szomorúan.
- Mindenképpen. - tettem le őt, majd integetve neki mentem Lu-val a kocsinkhoz. Beültünk, majd elindultam. Párszor Luhanra néztem, majd egy hatalmasat fékeztem, mert egy tehén ment át előttünk a földúton.

Luhan

Elköszöntünk a csöppségtől, majd vissza indultunk a laborba. Én végig az ölemet bámultam, míg nem a fékezés hatására előre estem és bevertem a fejem a műszer falba.
- Aucs! - kaptam homlokomhoz, majd megdörzsöltem. Szerencsére nem vérzett, így megnyugodtam. - A teheneknek a csokipapíron kellene legelniük a lila füvet. - dörmögtem magamban, majd bekötöttem magam.

Kris

- Jól vagy? - fordultam felé, de mikor megláttam, hogy nincs baja, előre fordulva vezettem tovább, most már sokkalta több odafigyeléssel. - Igen ott, no meg a  tejes dobozokon. - tettem hozzá.
Miután megérkeztünk a laborba, mentem Lu-val együtt az irodája felé, de... kizárt. Ch, még ilyet? Na jó, inkább megyek Kai-hoz, hogy addig se unatkozzak. Miután ő császári és királyi felsége hajlandó volt csatlakozni hozzánk, neki is kezdtek a kérdezz-feleleknek.

Luhan

Mikor befordultunk a laborhoz, láttam az FBI autóit, miszerint megjött a hullám. A szokásos ruhacserém után mentem a többiekhez. A tegnapiból okulva, kizártam Krist az irodámból. Nem sokkal később megnéztem a csontokat, melyek már a tisztítóban vannak. Átsétáltam Kaihoz, majd felültem az asztalra.
- Tudjuk a halál okát? 
- Igen. A ruháján talált szúnyoglárvák fejlődését tekintve, nagyjából 3-4 napja nyiffant ki. - nézett fel rám mikroszkópjából.
- Rendben, akkor ez egybeesik az eltűnéssel is. És... biztos, hogy a családfő volt? - kérdeztem reménykedve. Ha ez így van, akkor Minhee tényleg ki fog készülni.
- Igen. Ezer százalék, hogy az apa volt. - mondta ki azokat a szavakat, melyeket nem akartam hallani. Fájdalmasan felsóhajtottam, majd a falnak dőltem.
- Minhee ki lesz borulva. - néztem Krisre szomorúan.

Kris

Leültem az egyik székre és oldalra nézve pár halott bogárral találtam szembe magam. Phuj, ez gusztustalan. Mindig is utáltam a bogarakat. Régebben, mikor szegényesen éltünk, a szobám mindig tele volt poloskákkal és hatalmas pókokkal. Azóta irtózom tőlük. Gondolataimból Luhan hangja rázott fel. Sóhajtva ismertem el meglátását a lány bekövetkező lelki állapotával kapcsolatban.
- Hhh, igen. De kap majd tőlünk egy macit. - feleltem kis mosollyal.

Luhan

Halvány mosolyra húztam ajkaim.
- De egy maci nem pótolhat egy elvesztett szülőt. - biccentettem nekik,majd átölelve magam sarkon fordultam és kisiettem a teremből. Miért jut eszembe most anya? Nem róla van szó, hanem egy másik családról. Anyáról már lemondtunk, elfogadtuk, hogy elhagyott minket. Biztos egy új pasival éli mindennapjait Bora Borán, vagy hol, és jót röhög rajtunk. Szemeimet már a könnyek csípték, mikor kinyitottam a tetőfeljárót. Halkan becsuktam magam mögött a nehéz vasajtót, majd kisétáltam a nyílt térre. Végül felültem a liftaknát fedő kis emelvényre. Csak a szél süvítését hallottam, és pár madár cserregését. Kellet egy kis idő, hogy lenyugodjak.

Kris

Miután láttam, hogy Lu hirtelen elszomorodik, tudtam, hogy gáz van. Kérdő tekintettel fordultam Katica felé, aki fejével utána bökött, miszerint menjek utána. Bólintva felálltam, majd halkan követtem őt, egyenest a tetőre. Odasétáltam hozzá és leültem hozzá.
- Esetleg valami.. rosszat mondtam? - kérdeztem felé fordulva, kicsit talán félve válaszától.

Luhan

Nemsokára megláttam szemem sarkából Krist. Felé fordultam, majd lustán megráztam fejem.
- Csak.. csak akaratlanul is anya jut eszembe. Mi van, ha él, csak nem akart velünk lenni? Egyszerűen csak félt bevallani valamit, és inkább így lecserélt minket másra? - néztem szemeibe könnyezve.

Kris

Egyből magamhoz húzta, és karjaimba zártam. Fejét nyakamba fúrta, aminek most nagyon örültem. Kézfejét simogatva dülöngéltem vele kicsit. Szóval itt van a kutya elásva...
- Ah, Luhan. Dehogy ezért hagyott el titeket. Téged mindenki szeret. Valaki túlságosan is. - motyogtam el a végét, majd inkább gyorsan folytattam. Nem, nem cserélt le titeket másra. Egy kincs voltál neki, épp úgy, mint apukád is. 

Luhan

- Ezt nem veheted biztosra. De akkor hol van? Miért nincs velünk? Annyi kérdés, de válasz egy se. - fektettem fejem vállára szipogva. Most olyan rossz így. Ki vagyok szolgáltatva mindennek és mindenkinek. Gyengének érzem magam, de Kris valahogy... megnyugtat és ellazít a közelsége. Lassan megnyugodtam, így elválva tőle álltam fel és indultam vissza az épületbe, de megragadta csuklóm, így visszahuppantam mellé. Kíváncsian fürkésztem szemeit. Ahogy a szellő könnyeden dobálta aranybarna tincseit, melyek szemébe lógtak; a nap tökéletesen világította meg arcát... festői képként mosolygott vissza rám Yifan.

Kris

- Maradjunk még, míg teljesen meg nem nyugszol. Gondolom nem akarod, hogy lássák, hogy sírtál. - mosolyogtam rá kedvesen és megsimítottam arcát. Olyan gyönyörű, egyszerűen nem tudok betelni vele. Akár egész nap csodálnám őt. Na jó, ez túlzás és marha nyálas, csöpögős...

Luhan

- Tényleg nem. Az nem lenne jó. - ráztam fejem és felsóhajtottam. Hátradőltem a forró betonon és kezemmel eltakartam a napot. A bárányfelhőket kezdtem vizslatni, pont, mint egy kisgyerek. Az egyik úgy nézett ki, mint egy csontváz. Lehet, kicsit túl sokat dolgozom mostanság...

Kris

Mosolyogva néztem le rá. Mikor valamire nagyon fókuszált, a felhőkre pillantottam.
- Mit látsz, Bambi? - kérdeztem, immár szemeibe nézve. Szerettem így hívni, de sajnos nem mindig engedte meg, hisz "köti a munkája, és ez nem megfelelő megszólítás ilyenkor."

Luhan

- Egy csontvázat. A medence szélességéből ítélve nő. Mellette pedig egy kés. Egy hentes bárd. - mutattam fel a kék égre. Mikor ő is odanézett, leengedtem kezem testem mellé. Szemem elől elvettem kezem, és hagytam, hogy a meleg napsugarak cirógassák arcom. Erre az érzésre elmosolyodtam kicsit.

Kris

- Nem gondolod, hogy kicsit sokat gondolsz a munkádra? - néztem vissza rá felvont szemöldökkel. - Ma este elmegyünk kikapcsolódni, rendben? Meghívlak, mondjuk moziba. Mit szólsz? - vetettem fel az ötletet és reménykedtem, hogy tetszik neki.
- Nem is tudom... - tette kezeit feje alá összefűzött ujjakkal. - Ki akarom deríteni, ki volt a tettes. Nem hagy nyugodni, hogy emiatt tönkrement egy lány élete. - vette kicsit lassabban a levegőt.
- Igen tudom, de neked is sokkal könnyebb lenne, ha néha a munka elé helyeznéd magadat. - fordultam vele szembe és lehunyt szemeire néztem.
- De engem ez éltet, nem tudok mást csinálni. - nézett rám fél szemmel, majd felállva engem várt. - Menjünk vissza, jó? Nem akarok csalódást okozni Minheenek.
- Makacs vagy... - ráztam meg fejem, majd én is felálltam. - Rendben. Kellenek a nyomok, a gyilkos eszköz és a gyilkolási mód. - számoltam ujjaimon.

Luhan

Ezt már szeretem. Rá van állva az ügyre, pont mint én. Kis mosoly húzódott ajkaimra és lassan lementünk a csontjaimhoz.
- Sehun segíts kivenni a csontokat a fürdőből, majd rakjuk ki a vázat. - kértem meg Hunniet, mire bólintva jött mellém. Elvégeztük a feladatot, majd kezembe vettem a koponyát.
- Nagy kiterjedésű bevérzés a koponyán, ami azt jelenti, hogy? - néztem Donsaengre, aki kicsit kinyújtott nyelvel gondolkozott.
- Azt jelenti, hogy a halál előtt nagy ütés érte a fejet, lehet, bele is halt. - hadarta el és a végén reménykedett, hogy jót mondott.
- Pontosan. És ebbe az agyrázkódásba halt bele. - bólintottam, majd tekintetem megakadt valamin.
- II. Addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik... - olvastam fel a koponya hátuljára vésett szöveget, majd Krisre néztem. Hasonló, mit ami Michelle koponyáján is volt...

Kris

Követtem őket a terembe és megálltam az asztal szélénél. Én most meghúzom magam és átadom a terepet a profiknak. Mikor Sehun jót mondott, elmosolyodtam. Okos gyerek ez, néha engem is meglep. Lassan Lu-ra emeltem a tekintetem. 
- Olyan ismerős nekem ez. - gondolkodtam el. Hát persze, az előző hullán is hasonló jelölést találtunk. Túlságosan hasonlóak... - Nem lehet ugyanaz a tettes, hisz a tanár már a sitten van. Valaki nagyon rossz tréfát űz velünk. - ráztam fejem idegesen.
- Remélem, hogy ez csak a véletlen műve. - sóhajtott fel Sehunnie.
- Egy agyrázkódásba nem lehet belehalni, hisz makk egészséges volt a pasi. De hogy esett bele abba a kútba? - értetlenkedtem. Minden kis puzzle darab meg van, már csak az eszköz és a gyilkos kell... még ma!

Luhan

- De bele lehet halni, ha valami keménynek ütközik sokszor... mint a kút szélének. - nézett fel az asztalról lassan Sehun. Elvette a koponyát, majd a mikroszkóp alá tette. Miután megnézte, a képernyőre mutatott. - Látjátok? Egy darab hiányzik innen. Fogadok, hogy a kút kövei közé ágyazódott be! - pihegett a sok adrenalintól. Izgatott, hogy lehet, ő oldja meg az ügyet.
- Elismerésem Sehun. - bólogattam kis mosollyal. - Menj és bizonyítsd be az állításod. - böktem az ajtó felé, mire ő mosolyogva meghajolt és ki is viharzott a teremből.

Kris

- De ekkora erőt képtelenség kifejteni. Még Popeynek sem ment volna. - húztam el számat. Lu ekkor felkapta fejét. Megláttam szemében azt a csillogást, mely arra engedett következtetni, hogy demonstrálni fog valamit. Csak adja az ég, hogy nem fog megverni.
- Dehogynem. Gyere és guggolj le ide. - mutatott maga elé.
- Kísérleti alany maszk: felvéve. - sóhajtottam majd úgy tettem, ahogy mondta. Pont farkasszemet néztem farkával. Hm... talán... na jó Kris, ennyi elég lesz. Állítsd le magad.

Luhan

Fittyet hányva beszólására fogtam meg tarkóját és kicsit berogytam lábaimmal.
- Az emberek érző lények. Ha haragot vagy netán szomorúságot éreznek, sokkal erősebbnek érzik magukat. Tehát ha a tettes ebben a pozícióban verte az áldozat fejét a kútba, - imitáltam Krissel, - akkor előfordulhat, hogy agyrázkódás alakult ki nála. Mivel a kút kőből van, elég volt három-négy erősebb ütés, és az apának kampec. - sóhajtottam fel, majd megigazítottam társam összekócolódott haját. Ő ekkor felvigyorgott rám.
- Kész vagy? Mert nekem bejön ez a felállás! - rántotta meg szemöldökét, mire én megforgattam szemeim.
- Igen. És töröld le azt a vigyort! - pöcköltem orron és levéve kesztyűm indultam ki a vizsgálóból.

Kris

Hangosan felnevettem rajta, majd még inkább elvigyorodtam rajta. Kis szende szűzfiú... Az ég áldjon meg Yifan, mióta vagy te ilyen kanos?
Megrázva fejem mentem Lu után, majd mellé értem.
- Menjünk Minheehez, jó? Örülne egy kis társaságnak. - mosolyogtam rá, mire egyetértően bólogatott. Kiérve az épületből beültünk a furgonba, mire megkordult a hasam. - Beugrok a kisboltba, kérsz valamit? - néztem rá, mikor megérkeztünk az éjjel-nappalihoz.

Luhan

- Egy kóla jól esne, köszönöm. - biccentettem oda. majd az útra néztem. Úgy sajnálom a kislányt. Remélem, örülni fog nekünk. Kevés öröm éri mostanság. Míg Kris bent volt, én itt vártam. Az égre nézve láttam pár fekete gomolyfelhőt. Nem szeretem a villámokat, de az esőt igen. Ilyenkor minden megtisztul és feléled, a friss eső illatáért pedig odavagyok. Nyílt az ajtó, melyen Yifan vágódott be. Megköszönve elvettem az innivalóm, majd lesandítottam kezére. - Nyú, zabkeksz! - kuncogtam és kivéve egyet nyammogni kezdtem rajta.

Kris

- Rendben, akkor hozok egy kólát. - bólintottam és bementem a boltba. Magamnak szendvicset, neki pedig kólát és zabkekszet vettem, hisz tudtam, hogy azt nagyon szereti. Fizettem, majd visszamentem mellé. Odaadtam neki italát és elmosolyodva raktam ölébe a kis csomag kekszet. Fél kézzel ettem a szendvicsem, míg másikkal kormányoztam. Jólesett a kaja. Rápillantva jó érzés volt látni, hogy végre eszik. Nem nagyon szokott, munka közben soha. Ezért olyan kis törékeny nádszál. Az eső nagy cseppekben koppant a szélvédőn, mire Lu kivirult. - Imádok így dolgozni. - morogtam magamnak és bekapcsolva az ablaktörlőt vezettem tovább.

Luhan

- Ne szidd az esőt! - böktem oldalba ujjammal. - A felhők az istenek lelke puha pamacs formában. Ők nem szeretik, ha az ember szomorú, mert ők is azok lesznek. Ezért esik, mert sok a boldogtalan ember. - mondtam kicsit gyerekeskedve. Tudtam, hogy ez nem így van, de édesanyám mindig így tanítottam, így bennem ez maradt meg.

Kris

- Luhan, kérlek. - néztem rá kissé lesajnáló pillantással. - Ezt maximum Sehunnak tudnád beadni. Én jól tudom, mi hogy megy. - kuncogtam fel, majd szép lassan kiértünk a városból. Az eső is hamar elállt, így száraz úton vezethettem tovább.

Luhan

- Csitt, én is tudom, hogy nem így van! De, anya mindig így mondta, tehát elhiszem. - forgattam szemem mosolyogva. Felnézve az égre láttam, hogy süt a nap, de nincs szivárvány. Ez nem jó így. Egyfolytában a GPS-t néztem, hogy mennyi van még az útból. Ajkam rágcsáltam idegességemben. - Yifan siess kérlek, nagyon rossz előérzetem van. - néztem társamra, aki biccentett egyet.

Kris

Már majdnem rákérdeztem Lunál, mi baja, mikor megkért arra. Beletapostam a gázba. Ha azt mondja, valami nem stimmel, az úgy is van. Majd később bocsánatot kérek az anyja emlékéért, de ez most nem a legalkalmasabb pillanat.

Luhan

Mikor megérkeztünk kipattantam a kocsiból és meghallottam egy sikítást. Feltépve az ajtót rontottam be a házba, majd a nappaliba futottam. Hoseok az ajtóban állt, kezében egy nagy késsel, melyről csurgott a... vér. Meredten bámulta az előtte fekvő halott nőt; megölte a saját anyját. A lépcső előtt Minhee állt szája elé szorított kezekkel. Istenem, látta...
- Hoseok... kérlek tedd le a kést! - mondtam olyan nyugodt hangon, amennyire tellett tőlem.
- Nem szeretett. Csak Minheevel és azzal a fasszal törődött. Ezért megöltem őt. Anya rájött, így nem tehettem mást, utána küldtem. Te is láttad, rád is ez a sors vár... - fordult felém és megforgatta kezében a kést. Bent akadt a levegőm és hátrálni kezdtem a falhoz. Minheet szerencsére nem látta meg. Fejem koccant a fallal, jelezve, nincs tovább, de ő csak közeledett. Kérlek Yifan, siess már...

Kris

Leállítottam a motort és bezártam a kocsit. A sikítást hallva sietni kezdtem befele. Arra értem be, hogy Hoseok a késsel megy Lu felé. Meg akarja ölni. Elővettem pisztolyom, majd ráfogtam.
- Tedd azt le, Hosek! - mondtam fenyegetően és közelebb léptem. Ilyen nincsen, ez kész. Megpillantva anyja holttestét, lefagytam. Megölte a szülőanyját...

Luhan

- Kris, nyugi! Tedd el! - mondtam Yifannak le nem véve a szemem a fiúról. - Hoseok, tudom, hogy nehéz neked. Majdnem 18 vagy, nemsoká kirepülsz itthonról. A szüleid...
- Woonho nem volt az apám! - kiáltotta, mire összerezzentem. - Csak egy féreg, aki elcsábította anyám és teherbe ejtette. Engem folyton lenézett és ellenségeskedett velem. - gyűltek könnyek szemébe. Hiába gyilkos, szinte még gyerek. Esküszöm, sajnálom. - Soha egyszer sem jött el anya a boxmeccseimre,  mert Woonhoo kúrogatta. Elfelejtett és elhagyott! - mondta hangosan és sírva. Odasétáltam hozzá és kivéve kést kezéből magamhoz öleltem. Sírva hajtotta fejét vállamra és kapaszkodott belém. - Csak figyelmet akartam anyától. De megöltem, mert fájt, hogy őt ölelte engem meg nem. - szipogta. Tiszta vér lettem, de nem számított. Hátát simogatva nyugtattam meg a fiút. Krisre nézve tátogtam neki "Menj Minhee után".

Kris

Leeresztettem a fegyvert magam mellé és néztem a jelenetet. Sajnáltam Hoseokot, de gyilkos. És majdnem megölte Luhant, viszont most a vállán sír. Milyen furcsa is ez a helyzet. Hívtam az FBI-osokat. Kikerülve őket mentem fel Minhee után. Meglátva őt kaptam fel ölembe és szorosan öleltem magamhoz. 
- Semmi baj picim. Semmi baj... - simogattam hátát, de ő csak tovább zokogott. Mindenkit elvesztett.

Luhan

Mikor kijöttek a rendőrök átadtam nekik Hoseokot és megtöröltem könnyes arcát. Ő meghajolt kicsit, majd beült az autóba.
- Várjanak! - ültem be a fiú mellé és levettem nyakamból a nyakláncom. - Ezt még a nagyapám adta nekem. Azt mondta, adjam olyan fiúnak, akinek szintén olyan nehéz élete volt, mint nekem. Látsz rajta valami furcsát? - forgattam meg kezemben a kis dobókocka alakú medált.
- Hogy három oldalán is hat-hat pont van. - szipogott fel.
- Igen. Vagyis, háromszor akkora esélyed van a sikerre. Ha elérsz valamit az életben, az olyan, mintha itt hatot dobnál. A játékszabály szerint, ilyenkor újra te jössz. Légy jó, és bízz magadban, Hoseok! - tettem nyakába a medált. - És semmi baj nem lesz! - küldtem felé egy bíztató mosolyt, majd kiszállva mentem fel Krisékhez.

Kris

Végig Minheet ölelgettem.
- Láttál mindent, Törpilla? - kérdeztem és leültem vele a teraszon levő hintaágyra. Sírva nézte, ahogy a bátyját megbilincselik és elviszik.
- O..ommah e...elment. - sírta és szorosan hozzám bújt, majd' megszakadt a szívem. Hogy fog ezek után teljes életet élni? Valószínűleg sehogy. Végül Luhan mellénk ült és ő is nyugtatni kezdte a pöttömöt.
- Volt a szüleidnek testvére, vagy él a közelben rokonod? - simítottam ki haját arcából. Ő megrázta fejecskéjét, mire elszomorodtam. Nem akarom idegenekhez adni. De... - Lu? Mi lenne, ha örökbe fogadnánk? - csillantak fel szemeim.

Luhan

Meglepődtem kérdésén. Fogadjuk örökbe? Szerettem a gyerekeket, de ez egy hatalmas felelősség lenne.
- Hu... de. Nagyon szívesen, de el kell intéznünk sok-sok pap... - nem tudtam befejezni, hisz Minhee a nyakamba vetette magát.
- Köszönöm, Luhan. Ígérem jó leszek, csak had maradjak veletek! - kezdett újra sírni. Én felsóhajtva szorítottam magamhoz törékeny kis testét. 
- Ígérem, mindent megteszek, hogy hozzám kerülj, életem! - érzékenyültem el és próbáltam visszanyelni könnyeim.

Kris

Olyan jó volt látni, ahogy Minhee és Luhan összebújtak. Lu remek apja, vagy anyja, lesz a csöppségnek. Be kell látnia, ez a legjobb döntés. Mikor elhullajtott egy könnycseppet, érdeklődve néztem rá. - Ezek ugye öröm könnyek? - kérdeztem kicsit félve.

Luhan

- Oh.. ez? - töröltem le mosolyogva. - Igen, az. Ki ne örülne annak, ha egy ilyen édes csöppséget fogadhat örökbe? - simogattam Minhee kipirosodott arcát, majd megpusziltam. 

Kris

- Végre olyan családom lesz, amiben boldog lehetek. - szólalt meg mosolyogva a kislány, majd mindkettőnket átölelt. Én mosolyogva ölembe húztam Lut, így bújtunk össze hárman. Hiába ez egy szomorú nap, ennél boldogabb sohasem voltam.
- Omma - puszilta meg Lut. - Appa - puszilt meg engem. - Szeretlek titeket! - mosolyodott el.
- Mi is téged, pöttöm! - mondtuk egyszerre Luhannal. Mint egy tündérmese. A leges-legjobb tündérmese... csak a boldog páros hiányzik a végéről. De a történet csak most indult...